A ragozás játékai és törvényei

A MAGYAR NYELV CSÚCSTECHNOLÓGIÁJA

Avagy a ragozás játékai és törvényei

Szándékosan használjuk az idegen szót, hogy fölhívjuk a figyelmet olyasmire, amit másként nem érzékelnének azonnal. Hiszen e nyelvi játékok és mutatványok valóban rendkívüliek. Itt-ott láttathattunk belőlük elszórtan, így együtt még nem mutattuk be őket. Persze ezek is csak példák, valamennyi bemutatására egész könyv se volna elegendő. Így hát lehet még kutakodni a nyelvünkben, mert minden bizonnyal ta-lál-hat-u-nk nem is kevés érdekességet, amelyek szinte kizárólag a magyar nyelv sajátos – egyedül való – jellemzői. A csúcstechnológia igaz, ha rendszert írtunk volna vagy akár csúcsrendszert, talán nem keltettük volna föl kellően a figyelmet. Pedig a csúcsrendszer az a szó, ami alighanem ilyen vonatkozásban itt és most jelent meg először. Noha használata indokolt lehet sok más témával kapcsolatban is.
Sokféle változatból van módunk mutatványokat közölni. Talán az is mindegy hogy mivel kezdjük. Ugyanis, ha meggondoljuk, akkor azt mondhatjuk, hogy a teljesen – nemcsak részben! – ragozó nyelv lehetőségeit kívánjuk bemutatni. Előbb már szándékosan tagolva írtunk le szavakat. Például a ta-lál-hat-unk szót megközelítőleg – meg-köz-el-it-ő-leg – így írtuk le. Ha ezt tesszük szavainkkal, szép lassan belső, állíthatjuk törvényszerű rendszer alakul ki előttünk. Maradjunk is a véletlenül elsőként bemutatott szavunk mellett. Úgy véljük eléggé hat-hat-ós-an hat-hat ér-tel-münk-re és jól mutatja törekvésünket. Ezért a szó-tag-ol-ás, azaz a tag-lal-ás jól le-fog-lal-ja figyelmünket. Természetesen a szavakat nem a megszokott, vagy másként „akadémiai” szabályok, sokkal inkább a nyelvünk ősi és természetes szabályai szerint választjuk el.
Rögtön mutatunk egyszerű példát arra nézve, hogy mi lesz ebből a fontos alapszóból, „ok”, ha nem okosan választjuk el. O-kos. Látható, hogy valósággal eltűnik az eredeti, az „ok” szó, amelyből könnyedén ilyen változatokat képezhetünk: oktalan, oktondi, okoskodik stb. Ha azt kérdezzük – érdemes kérdezni! – mit is jelent az okos szavunk? Mi jellemzi igazában az okos embert? Mi az okosság lényege. Akkor azt mondhatjuk: az az okos ember, akinek sok fogalma van a dolgok, történések és viszonyok okairól és persze következményeiről. Mert a világ valósága, okok és következmények rendszeres és folytonos működése.
Az egytagú szavak közül kezdjük az „al”-lal. Ide soroljuk az alap, alapos, alul, alku, alatt, alsó, alattomos, alapítvány, stb. szavakat. A jelentés lényege, hogy a dolgok alapja alaposan készült, tehát erős és megbízható. Az alku azt jelenti, hogy a vevő lefelé vinné az árat, az alattomos rejtőzködik, eldugná szándékát, elbújna, mint a vakond. Az alapítvány is jó alapokon nyugszik és így tovább. Ám ugyanakkor mindegyikbe valami, nem éppen alantas, de lenti, aluli jelentés rejlik. Nemcsak a hangzás, a látvány, a dolog is fölmagasodik az „á” hangzóval. Az „al”-ból áll lesz. Álló, állvány, állomás, állhatatos, állítás, stb., valóban jól látható a tárgyi magasodás, noha átvitt értelmű magasodást is felismerünk. Majd eljátszunk az „el”, „le”, „lé”, „él”, „ól”, „ló” „öl”, „lő” stb. gazdag használatú szavainkkal is.
De addig is mutassunk látványosabb szavakat. Érdekes például az „el-len”, „el-len-ben” szó.
Gyakoriak a stb. szavak, szó részek. Ezek „lel”, „lal”, „tat”, „tet”, „hat”, „het”, „tak”, „tek”, „lag”, „leg” közül többnek saját jelentése is van. Például a „lel”, azaz valamit ta-lál, s az le-het például a „lelet”. Észbeli ta-lál-at a lel-e-mény, hogyha rá-lel-ünk.
De a lél-ek, lél-egzik, szem-lél, szám-lál, fog-lal, ér-lel, kér-lel stb., mind azt bizonyítják, hogy e szavak, képzőként vagy másként, egészben kerülnek a szavakhoz, amelyekből ezáltal lesz „szó-tő”. Az is igaz, hogy nem mindegyik ta-lál-hat-ó meg a szó elején. A „lal”, „lál”, úgy látszik sosem. Tag-lal-hat-juk tovább a szavakat. Az eddig nem említett „tag” is ezek közé tartozhat, amikor tag-ló, tag-díj, de a tág-ra, tág-ít-hat, formákban használjuk. Mert le-het. Sőt!
Bizonyos szavak és formák azt bizonyítják, hogy e szavakat, toldásokat másként nem is lehet használni. A „het” nem más, mint a „hat” magas hangrendű párja. Ezt már tud-hat-juk. Nem említettük valamennyi lehetőséget, például a „tak”, „ták”, „tek”, „ték” „tik”, „tok”, „tök”, „tuk”, „tük” toldásokét sem.
Lássuk a benne-tek, ti-tek-et, vele-tek, ( -val, -vel), változatokat. Ugyanis, ha a bennetek vagy veletek szavunkat nézzük, könnyedén észrevesszük, hogy nincsen értelme másként a szavaknak. Íme: bennet, ennek nincs értelme, bennete, ennek sincs, ahogy a velet-nek, velete-nek sincs, csak a bennetek, veletek, értetek, nektek és így tovább szavaknak van értelme. Tehát a „tek” egészben csatlakoztatva képez továbbra is értelmes szót.
Gondolható, hogy hasonló a helyzet a „tak”, „ták”, „ték” szótagokkal is. Bár lehetnek szavak, amelyekhez részben is csatlakozhatnak e szók végén levő szótagok. Éppen a személyragozás segíthet ebben. Mert lehet „szólt” vagy „szólta”, mármint elszólta magát, illetve szóltak, mondtak, néztek, jártak, vártak, ügyeltek és nagyon hosszan sorolhatnánk a hasonló példákat. Minden bizonnyal van meglelhető – meg-lel-het-ő – szabály. Alighanem az első változat az igazi, hiszen azt mondhatjuk valakinek, ne ide bújj, itt bárki meglelhet meg-ta-lál-hat. Tehát a szó így rakódik össze: meg-lel-het. Remeklés a magyar nyelv. Máskén szólva is érdekes: meg-ta-lál-hat. A „ta”, „te” is képző, sokféleképpen köt össze szó részeket.
Érdekes a szerepe a „pár-ta” szavunkban. Aki pár-tá-ban maradt, az pár-ta-lan, azaz pár nélkül maradt. A lan-len önmagában helyettesítheti a fosztóképzőt. Étlen, vétlen, szótlan, fátlan, de mintha ennek pedig feltétele volna? Fel-tét-len? A „t” hangzó után, ami rövidíti a szót, lehetséges ez. Hiszen írhatnánk vagy ejthetnénk így is: szótalan. Más esetben talán mindig ezekhez –, meg másokhoz is! – a „tek” szótagot csatlakoztathatjuk. Hiszen, ha kipróbáljuk, hogy másként tegyünk, rögtön láthatjuk, hogy csakis így tehetünk, mert köny-ör-te-len a szabály? Játszhatunk még kicsit és akkor láthatjuk, hogy jobban hangzik a fogatlan, mint a fogtalan. És nem talán vagy talány dolga.
Nagyon érdekes a „tat”, „tát” „tet”, „tét” jelenség, mert a tát, tét nemcsak ragok vagy képzők? Hanem említenünk kell tet, tettet, tettetett. És így ezt is mondhatjuk: A tét tettetetett tette. Vagy ebben a változatban, betetéztethetetlen, és így tovább még sok változatban.
Másutt is szóba jöttek a kéz, kész, készült, kézült, kezel, köz, közel, közös, stb. szavaink és újabb belső logikai szerkezet kapcsolatait találtuk meg. Nemcsak az a gondolattársítás, hogy a focista lábbal „kezeli” a labdát. Már fel sem tűnik, éppen kézzel nem szabályos az a játék, amelynek lényege, hogy jól kezeljék – nem úgy, mint a kezelő orvos! – a labdát. Mert ez a szó a múltba gyökerezteti a kezelés szót. Arról értesít bennünket ez az ősi szavunk, hogy annak idején kézrátétellel történt a „kezelés”. Íme, milyen nagy idő ívét rajzolja meg ez a szavunk is. Másként szólva így hitelesíti az ősi valóság a háttérben a mai jelentéseket. Innét már érthető, hogy azt is feltételezhetjük, hogy a készülék és minden, ami készült, az kézzel készült, azaz kézült. Újabb réges-régi logikai kapcsolatra derült fény.
Ez a néhány, igazában nem is elemzett példa megint csak arra mutat, hogy nyelvünk páratlanul rendezett. Szinte bárhol „nyitjuk” meg, olyan logikai kristályos összefüggések csillannak elénk, hogy föl se fogjuk a lényegét. De ha már megtettük, akkor ez a sajátos szóragozás igazi elmetorna lesz, mert ez a szóragozás valójában szórakozás.

Magyarán magyarul magyaráz

M A G Y A R Á Z
Magyarán magyarul magyaráz

Magyarázattal, sőt magyarázatokkal tartozom mindazoknak, akiknek úgy szóltam e rendkívüli szavunkról, hogy nem magyaráztam meg a lényegét. Alább arra törekszem, hogy minél több példával segítsem elő, ne „magyarázkodással” csupán, hanem indoklásokkal nyelvünk működésének bemutatását. Ebben az esetben talán a legfontosabb szerepe éppen a „magyaráz” szavunknak van arra vonatkozólag, hogy megértsük magát a szót, amely a „magyarán”, „magyarul”, „magyaráz”, „magyarázat”, „magyarázkodik”, „megmagyaráz” stb., változatokban is lényegében ugyanazt jelenti. Az egyes példák közé magam is elmondom a magyarázataimat, amelyek, remélem kellően megvilágítják a szó értelmét és szerepét.
Arról már szóltam, hogy aligha van még nyelv, amelyik a saját népe nevét használná az értelmez, értelmezés jelentés kifejezésére. Persze lehetne még „elemzés”, „pontosítás” stb. is. De már számtalanszor bebizonyosodott, hogy az értelmezés a hozzá legközelebb álló jelentésű szó a magyar nyelvben. Valójában azonban nem helyettesíti! Most jöjjenek a továbbiakban az igazi

MAGYARÁZATOK

Abajog

Arra mondjuk, aki a bajait mondja, illetve nemcsak mondja, hanem közben szinte jajgat, hangosan elégedetlenkedik, stb. Tehát, aki abajgat valakit, azt nem babusgatja, ellenkezőleg: azt zavarja, bántja. S noha annyira logikus és világos, vannak, akik összetévesztik éppen ezt a két szót. Pedig az egyikben a „baba” szavunk fontos része van benne, a másikban pedig a „baj” szavunk. Maguk a szavak, mint annyiszor, jelzik, közlik önnön értelmüket.

Ásít

Bárki, bárhol, a világ bármelyik részén ásít, az akármilyen anyanyelvű, nagyon hasonló módón ásít. Azt mondja, kissé szaggatottan: ááá-áá. És amikor megnevezi az ásítást, nincs benne a szóban az „á”. Németül ásít = gähnen, angolul = yawn, spanyolul = bostezo, stb. Mi pedig, amikor kimondjuk, hogy „ásít”, szinte ásítunk. Mert a nyelvünk az ősi – és mostani! – valóság nyelve. Vagyis minden fogalom megnevezésének eredete a valósághoz vezethető vissza.
Nos, éppen ez az a mondat, ami maga a magyarázat, valamint szavaink valóságban való gyökerezése.

Babrál

Ez a szó is „megmondja”, hogy aki babrál, babra munkát végez, ha nem is babot válogat, de apróságokkal foglalkozik. Kicsi tárgyakat rakosgat stb.

Baljós

Összetett szó. Ezúttal is azonnal megtudjuk, hogy nem jó dologról, jó jelekről stb. van szó, hanem rosszra utaló jelző forrott össze a jelzett szóval. Így jött létre ez a szó.

Balog

A „bal” nem jó dolog, ezt mutatják az olyan kifejezések, mint a „balfácán”, „balga”, „balsors” és így tovább. Alighanem ide sorolható a „ballada” szavunk is. Persze nincs mód arra, hogy valamennyi példának alkalmas szavunkat fölsoroljuk. Sőt, arra se, hogy az elénk került szókat ábécé sorrendben mutassuk meg. Gondolatokat, megjegyzéseket füzünk hozzájuk, hogy látható legyen a logika jelenléte. Tehát később úgy mutatjuk be őket, ahogy elénk kerülnek. A balkezesség ősi tapasztalat arra nézve, hogy az a „nem jó” kéz. A jó kéz a magyarban egyedülállóan a jobb kezünk, amivel védekeztünk, a munkánkat végeztük.

Csibe – csipet

A „c” hangzót a becézéssel kapcsolatban már több helyen vizsgáltuk. A szó elején ritkán fordul elő, mint például cica, cucc szavunkban. Ám a „cs” ott van a csipet, csipisz, csip-csup, mint semmiség, csacsi, csibe, csecse stb. szavainkban. A „c” a pici, ici-pici, cici, aztán, mint becéző hangzó a cila, cicus, cirógató szavakban. Természetesen nem kevés ide sorolható szavunk van még. Talán egyről még külön is kellene szólni, bár több helyen is írtunk a beCézésről. mikor a „c” bekerül a szóba. Az „őscé” címmel magyaráztuk ezt a jeles nyelvi remeklést, ami az ősi és egyetemes „cuppant”, „cuppanás” nyomán került a nyelvünkbe. A csecsemő az emlő szopásakor hallatja ezt a hangot, éppen azt, amikor a táplálkozás közben jól érzi magát. A meleg, simogató anyai emlő, az édes anyatej ősemléke a becézés cuppantó céje, a felnőttek, ha jót ettek vagy jót ittak szintén elégedetten cuppantanak. Tehát ezzel az „ősCével”, sajátos fogalom is helyet, ráadásul igen fontos helyet foglalt a nyelvünkben s egyúttal fontos szerepet is vállalt. A nyelv „észrevette”, – szó szerint észbe vette! – és nagyon gazdag változattal használja a „becézést”. Tőlünk átvéve, más nyelvben is mintha használnák ezt a fogalmat, csakhogy egészen mást jelent, és nincs ott a „c”! A magyar nyelv tehát a legősibb időktől ismeri – és valójában önmaga által teremtve birtokolja – ezt a nyelvünkben lévő logikát is fényesen bizonyító jelenséget, hisz nem egyszerűen kifejezésről van szó, hanem önmagát is magyarázó nyelvi remeklésről, ami sok minden mással bizonyítja nyelvünk rendkívüli voltát! Alább nemcsak ebből a szempontból is fontos, bizonyító erejű szavakat sorolunk, hanem olyan szavakat mutatunk be, amelyek egyúttal sajátos jelenségek és a magyaráz szavunk fogalmát értelmezik, ha így jobban hangzik, magyarázzák.
A továbbiakban szintén érdekes szavakat válogatunk, amelyek a nyelvünkben szigorúan jelen lévő logika és matematika folytonos, meghatározó működését bizonyítják. Ilyen szempontból fontos például a „köz”, illetve az ebből alakult „közel” szavunk. Azért választottuk ezt a szót, mert meglehetősen látványosan bizonyítja hogyan alakul ki a jelentéstartalom. Illetve miket is tartalmaz? Értjük a szó jelentését, de tudatosan nem követjük az állandóan ránk ható logikát, holott a nélkül magát a szót sem értenénk. Persze az is izgat bennünket, hogy az agyunk milyen módon fogad el, vagy tart meg – tart számon szavakat, jelentéseket – az összetétel létrejöttekor? Így azt kérjük, hogy alaposabban vizsgálják e két szó, amit egyetlenként használunk naponta. Értjük, de nem vesszük tudomásul hogyan is alakul a jelentés. Gondolunk-e valamire? Észlelünk-e valamit? Ezt azzal a céllal írtuk, hogy agyunk szerepéről legyen valamilyen sejtelmünk, illetve lássuk, hogy értelmünk élő működése hogyan hat nyelvünk működésére? Mert azt nem kérdezzük, hogy hat-e egyáltalán? Erre nézve abban vagyunk bizonyosak, hogy komoly hatásról van szó, sőt, visszahatásról. Tegyük hozzá, a hatás és visszahatás folyamatosan történik.
Szánjunk külön fejezeteket annak vizsgálatára, hogy az agy miként modellezi a nyelv mozgásait, illetve a nyelv nyelvtani – ami számtan! – működése hogyan hat az agyra? A kérdés sokkal fontosabb, mint az első látásra gondolnánk. Ugyanis a nyelvünk híradásai arról szólnak – és ezt számtalanszor emlegettük is –, hogy a magyar a valóság nyelve. Minden egyes szava mondhatjuk, hogy porcikája és működési mozgása azt erősíti, hogy a valóság a fogalmak alapja. Még az elvont fogalmaké is visszavezethető a valóságra, annak érzékelhető, úgyszólván kézzel fogható okaira.
Az alábbi eszmefuttatás egyszerre igazolja, hogy a logika nyelvünk legjellemzőbb tulajdonsága, még akkor is így van, ha ez a tényező nem mutatkozik meg azonnal. Néha bujdokolva, rejtetten, de nyilvánvalóan mindig jelen van, ha magyarul gondolkodunk és közlünk valamit.
Éppen a „köz” szót választottuk egyik sajátos bizonyítéknak arra nézve, hogy a logika egyértelműen, de két irányban hat. Ez azt jelenti, hogy úgy van jelen mindig, mint a hatás visszahatás. Magyarán az okozat is visszahat az okra, azaz a nyomán visszakövethető az út az okig. És ez a kettősség is folyamatos. Ebben a szellemben foglalkozunk újra a „köz” és az „el” szavunkkal. E két szó „állt össze” és lett belőlük, mint annyiszor, új összetett szó. De hogyan is érzékeljük, észleljük és fogjuk föl az így képződött új jelentéstartalmat. A jelentés lényege, viszonylagos távolság megjelölése, mégpedig azt tudjuk meg e szóból, hogy amiről szó van az tőlünk nincs távol, nincs messze, azaz közel van. De, ha kettévesszük a szót, akkor ott áll előttünk a köz és az el. S ha tovább elemezzük, azt látjuk, mintha a szó azt „közölné”, azaz hozná közel hozzánk, hogy a köz-el azt mondja: közülünk a köz elmegy, elment.

K Ö Z – el

S ha közülünk „elmegy” a köz, akkor mi egészen közel kerülünk egymáshoz. Az is érdekes, hogy a köz szavunk használata térbeli értelmezése, kettőt feltételez. Például a folyóköz esetében. Így használjuk, írjuk Bodrogköz, Csallóköz stb. Vagy gondoljunk a „köztes” a „közte”, „közöl” „közé”, „közbe”, stb. szavainkra. Határozottan két határa van a nevezett tájnak. Falun sokfelé hívnak utcát „köz”-nek. S jegyezzük meg rögtön, hogy a logika másik iránya azt mutatja, hogy a „közel”, „közvetlen”, „közeleg”, sőt, a „közvetlen közel” éppen a legnagyobb közelségre utal. Miután nem hagyhatjuk szó nélkül e szavunk sokféle használati lehetőségét, amikor a sajátos egymás mellettiség, közelség a közösség lényege. De az is igaz, hogy a „központ” az a hely, ahova összpontosul valami. És mondhatjuk akár így is: központosul. Így aztán a „köz”-ben a kettő található, az „össz”-ben az összes.
Itt van, ami az egész nyelvünket jellemzi! A kettes számrendszer jegye, jele, valamint a logika jelentéstartalmat alakító ereje.
Persze már korábban, több évtizede foglalkoztunk a „köz” szavunkkal, de akkoriban eddig nem jutottunk el. Ennek ellenére nem volt felesleges – érdekes alakzat áll elénk, ha elválasztjuk: fel-es-leg-es – a korábbi kutakodás. Akkoriban fölhívtuk a figyelmet arra, hogy a k+z mássalhangzó képlettel nagyon sok szavunkban találkozunk. Valamint szóltunk arról a valóságról, hogy a kéz kézközeli eszköz. Használják ezt a szavunkat így is „eszközöl”, azaz valamit tesz, csinál stb. Nem is tudjuk eldönteni, hogy bár nem a legszebb kifejezés, helyeseljük-e vagy ellenezzük a használatát. Tudjuk mi az igazság. A nyelv ilyesfajta burjánzásába nehéz beleszólni, a magyar nyelv öntörvényűen változik. Nem mondjuk, hogy fejlődik, de alakul ilyen vagy olyan formában.
S ha már itt tartunk, érdekes lesz kissé körbejárni a „fejlődés” és a „nő” szavunkat. De előbb lássuk, hogy „közben” mi történik a nyelvvel? Természetesen a következőkben is „magyarázatokkal” folytatjuk, de nem feledkezünk el a már említett „fejlődés” és „nő”, valamint „nől” és „növekszik” szavaink között lévő logikus összefüggésekről sem. De azokhoz kissé talán több magyarázatra van szükség.
Lássuk az ide sorolható lehetőségeket. A „nő” szavunknak két jelentése van napjainkban. Egyébként a jelentések évezredek alatt még a magyar nyelvben is változhattak, de a más nyelvekben végbement változásokhoz képest, elenyészően. Ez nem valami különlegesség. A szótövek, gyökök és a ragozás, képzés a különlegességek és mindezek össze is függnek. A ragok valójában a jelentések végső meghatározói, a gyökök munkájának bevégzői. A szavak szilárdságának ez a titka. Valamint, hogy ennyire fönnmaradhatott a hangzók tartása.
Mindezek jelentőségéről a Halotti Beszéd és Könyörgés elemzésekor írtunk. (Bábel után) Nyelvünk sokféle sajátosságáról szintén. Azaz mindazokról a tulajdonságokról, amely miatt a magyar nyelv lényeges tulajdonságait tekintve, eltér minden bizonnyal a világ minden nyelvétől. Magunk már évtizedek óta nem is úgy közeledünk hozzá, mint nyelvhez, hanem élő szervezetben működő logikus rendszerhez.
De folytassuk a magyarázatok bemutatását, mert az eddigiekből is látszik, hogy ezek a nyelvünk törvényeit képviselik, működését vezérlik.
Tehát a nő, növekedik, növekszik, megnő látszólag nem függ össze a nő, mint nőnemű ember szavunkkal, illetve annak jelentésével. Pusztán véletlen azonosságról van szó? Rögtön itt mondjuk el, szögezzük le, hogy ok nélküliség, véletlen 2010.05.03. magyar nyelvben nem létezhet! Lássuk csak, a nő másik jelentése, hogy növekszik. S ha így van, természetes, hogy éppen a nő az, akiben nő a gyerek! Növekedik, fejlődik az ember, majd a nő neveli, a növekvő, már megszületett gyermeket. A nevel-növel is kínálja alapos és közeli rokonságát. De tagadhatatlan, hogy a nőben nő, növekszik, növekedik a magzat, a gyerek. És az is bizonyos, hogy az ember nagyon régtől tudja, hogy a magzatnak a feje nő meg aránytalanul nagyobbra az anyaméhben, mint bármely más testrésze! Tehát a fejlődésben sem véletlen a „fej” jelenléte, ahogy a kifejezésben sem. De az utóbbiról is szóltunk már szintén több alkalommal.
Ha nem is teljesen az ábécé szerint, folytassuk a bab, báb, búb stb. szavakkal a sort.

Bab

Kicsi a bab, ezért is elbabrálgatunk a dologgal. Kezdjük a mássalhangzóval, amelyből kettő is jelen van a szóban. Amikor a „bé-bö” mássalhangzót vizsgáljuk, több érdekes dologra föl kell figyelnünk. Ugyanis legalább innét kell kezdeni a kutakodást a jelentést illetően, ha nem korábbról?! Amikor ezt a hangzót képezzük a szánkban, azaz formáljuk-ejtjük, búbos lesz az arcunk. Búbos és púpos. A jelentések „búb”, „púp” nagyon közeliek! A púp élesebb búb.
Ám, aligha kétséges, hogy a baba, bába, bábú szintén ide sorolódik. De ugyancsak itt kell említenünk a bugyog, bugyor, buggyan, buborék stb., szavainkat is. Nem szólva arról, amit nem először jelzünk, hogy a „b” hangzó ejtésekor az arcunk is kissé „kibúbosodik”, mert nagyobb levegő kell a hangzó formálásához, mint az átlagos mássalhangzóéhoz. Sőt, hogy teljes legyen a csoda, a teljesebb, nagyobb nyelvtani középfokának hangzója maga is teljesebb, nagyobb, mint például a „t” vagy a „k” stb. hangzóké. Így a középfok megjelenítése is eszerint történik: jó – jobb, nagy – nagyobb, szép – szebb, és így tovább.
Tagadhatatlan a „búbos” „bé” láttató szerepe is. Ez a jelenség, amelyre több példát is mutathatnánk, különleges csodája a nyelvünknek. Mintha zseniális eszme-mérnök találta volna meg ezt a nyelv által kínált lehetőséget?! Szinte minden képzeletet felülmúlnak a magyar nyelv ilyen és hasonló működési titkai és rendszerei. És rögtön tegyük hozzá, hogy a „bő”-„bők, „bű”-k törzsi középvezetők voltak. Ugye milyen érdekes? Mennyire egymásra mutatnak, egymást igazolják, egymást hitelesítik ezek a szavak és jelentések? Példátlan ez a nyelvekben! A mi nyelvünk bőviben van az ilyen és hasonló jelenségek kitalálásában és használatában. Ez a bőség számtalanszor elámít bennünket. No meg az a tény, hogy bár csaknem fél évszázada kutatjuk a nyelvünket, még mindig új és új meglepetésekre bukkanunk. Ez történt a napokban is – 2008 augusztusában – amikor nemrég elhunyt kedves barátom, Raksányi Gellért, a Nemzet Színésze nejével beszélgettünk. Katának jó érzéke van a nyelvhez és ekkor jött elő, amiről alább szólok.

Mérges vagyok

Sokszor mondjuk ezért, azért ezt az egyszerű mondatot, de nem gondolunk valódi méregre. Csak arra, hogy valami felbosszantott bennünket, valami miatt mérgelődünk. Pedig ennél többről van szó, amit nem tudunk, de a nyelvünk ezúttal is tudja. Lássuk hogyan is lehetséges ez? Másutt írtunk arról, hogy a „könny” és a „könnyű” szavunk nagyon hasonlít egymáshoz, lehetséges, hogy rokonságban is állnak egymással e szavak? Méghozzá közeli rokonságban? Úgy látszik, igen. Ezt bizonyította az akkori vizsgálódásunk. Gondoljunk arra, hogy erős sokkhatás ér bennünket, hozzánk közeli embert veszítünk el vagy más veszteség szomorít. Olyankor sírnunk kell. „Elfogott a sírás”, így fejezzük ki. Azaz könnyeztünk, könnyek könnyítették meg az érzéseinket. Emlékszünk is olyan esetekre, amikor a síró, szomorú embernek azt mondták, „na, csak bőgd ki magad!”, majd jobb lesz, könnyebb lesz. Igen, éppen a könnyek könnyítenek, de miért?
Szerencsére, fogorvosi rendelőben várakozva, kezembe véve az ott lévő orvosi folyóiratot, abban olvastam a következőket. Azt írta a szerző, – sajnos a nevét nem jegyeztem meg –, hogy lehetséges olyan eset, amikor olyan nagy sokkhatás éri az embert, annyi méreg képződik az agyban, ha az onnét nem távozna, akár bele is halhat az illető. A könnyek nem mást szolgálnak, mint azt, hogy kimossák a mérget. Vagyis, amikor azt mondja a magyar, hogy mérges, bár nem gondol rá, valahol benne valódi, igazi méreganyag gyűlt össze. Igen, valódi, vegyileg is kimutatható méreg. Tehát a nyelvünk tudja, miért mondjuk, hogy mérges vagyok. Igazi, bennünk lévő ártó méregről szólunk. Lám, ki gondolta volna?! A könnyítést, megkönnyebbülést már értjük, mert mindegyikünk volt hasonló helyzetben és érezte a könnyek által elért megkönnyebbülést. A méreg azonban meglepett, amit kissé szégyellek, mert már tudhatnám, hogy nyelvünk rendkívüli dolgokra képes, mert ősi tudást hordoz, de mai rendszerekkel és módszerekkel párhuzamosan válaszol a kérdéseinkre. Hogy példát mondjak, ez a tulajdonsága olyan, mintha ezer évekkel korábban ismerte volna a villamosságot, a repülést, sőt, az űrrepülést. Emiatt is vissza kell térnünk az egyenlítő szavunkhoz és annak teljes jelentésének vizsgálatához. Mert szinte hátborzongató mindaz, amit az egyenlítő jelentése hordoz. Nincs más magyarázat. Ha csak az nem, hogy az egész magyar nyelv megjárta a világűrt. Erről is írtunk már, ezúttal csak röviden utalunk arra, hogy a nyelvekben – angol, német, francia, orosz, latin stb. – az egyenlítő megnevezésére, nem a saját „egy” – ein, one, agyin stb. – szavukat használják, mint a magyar az egy-et, hanem általában az „eq” vagy „ek” szótőt, ami a magyar „egy” változataihoz áll a legközelebb. (Megjegyezzük, e szavakról másutt bővebben írunk!)
Érdemes még további dolgokat leszögezni. Ha a magyar ősnyelv, akkor hosszú ideig egyetlen, minden bizonnyal zárt tájékon, kellett lennie ahhoz, hogy megerősödjön, hogy a hatásokat már a maga törvényei szerint helyre tegye, kezelje. Így az európai ősnép feltételezése a magyarsággal kapcsolatban, meglehetősen valóságos és nem délibábos dolog. Vagyis nem árt figyelembe venni Michelangelo Naddeo olasz íráskutató véleményét, aki három könyvet írt a székely-magyar rovásírásról, angol nyelven. Az utolsó munkájából személyesen idézett többünknek a könyve bemutatóján. Azt állapította meg, hogy mindenféle írás innét, a Kárpát-medencéből származik és sugárzott szét más, akár távoli tájakra. Magyarán, át kell nézni alaposan Mario Alinei és mások munkái nyomán Európa és a magyarság történelmét, őstörténetét! Általában az emberiség őstörténetét.
Most, hogy e sorok írója magyar-kecsua – az inkák ősi, ragozó nyelve – szótár készítésével próbálkozik, ez a kívánság olyan bizonyossággá változott, hogy e kutatások nélkül, szinte minden eddigi ún. tudományos megállapítás hibás lehet.

Egyenlítő

Annak idején, amikor az „egy” szavunkat és annak jelentését vizsgáltuk – ennek már több évtizede – egymás után értek bennünket a meglepetések. Egyáltalán nem felesleges ismétlés itt is szólni erről. Az első és legfontosabb megállapításunk az volt, hogy az általunk megvizsgált valamennyi nyelvre az volt a jellemző az egyenlítő szóval kapcsolatban, hogy ezt a szót nem a saját „egy” szavukból alkották. Aztán a jelentéseket elemeztük, egészen pontosan a FÖLD szavunkat alkotó mássalhangzók jelentéseit. Arra a következtetésre jutottunk, hogy akik ezt a nyelvet beszélték, időtlen idők óta tudják, hogy a föld gömbölyű és forog. Aztán ahogy már leírtuk, az egyes nyelvek nem a saját „egy” szavukat használták, mint a magyar nyelv, az „egyenlítő” kifejezéshez. Persze előtte elemeztük a magyar nyelv logikája szerint az egy, a fél, a pár, stb., jelentéseit. Lássunk néhány példát más nyelvekből, amelyek nyilvánvalóan nem eredetiek, hanem átvételek. És minden arra utal, hogy a magyar nyelvből vehették át.
A magyar nyelvben, miként erről is többször írtunk, az „ek”, „ik”, „ig”, „eg” mind „egy”-et jelentenek, tehát elég nagy valószínűséggel állíthatjuk a föntieket. Csak még annyit, a Halotti Beszéd „ig”-je és „igg”-je világosan egyet jelent. Így hát a magyar egyetértés szava, az igen, valóban az egyezés kifejezése. Ha úgy tetszik, ragozott „egy” és azt jelenti „egyezünk”.
Az orosz agyin nem szerepel az orosz egyenlítő szóban, mert az – latin betűkkel – ekvátor.
Latinul az egy unus, az egyenlítő (földrajzi) circulus aequinoctialis, aequator.
Az angol egy one (ejtése: van), az egyenlítő the equator.
Németül egy ein, egyenlítő der Áquator.
Spanyol egy uno, una, egyenlítő ecuador.

Nem is szükséges további példákat mutatni. Aki megértette a szándékot, az talál még eleget. Különben is elég ennyi ahhoz, hogy lássuk, a híres nyelvek bizony nem maguktól hozták létre e szavakat, nem az ő szüleményeik, hanem kölcsönbe vették más nyelvtől, mint annyi egyéb szót is. S ha újra átgondoljuk ennek okát, csak arra gondolhatunk, hogy akik ezt a nyelvet beszélték, ennél is sokkal többet tudtak. Mert úgy láttatják e szavak a földet, mint aki kívülről, a világűrből nézi, illetve látja a Földet. Ezt a kerekded bolygót. És nem az ezernégyszázas évek óta, hanem sokkal előbb! Ez az, amit ősi tudásként emlegetünk.
Hát ezek a példák is a sokszor emlegetett MAGYARÁZATOK közül valók! A magyarázat tehát nem csupán egy szó, hanem nyelvi kulcsszó, mód, amely nyelvünk működését jelöli. Egyúttal arra bíztat, hogy használjuk is ezt a nyelvet arra, hogy magát a nagyvilágot tolmácsoljuk a segítségével. Ehhez, nem kétséges elsősorban tudásra van szükség, a magyar nyelv igazi és teljes ismeretére, valamint bátorságra. És még arra a fölismerésre, ami így hangzik, s amit szintén nem véletlenül említünk annyiszor:

A LEGFGONTOSABB: A FELISMERÉS!

Bevezető SZÓ-JÁT-SZÓ

Bevezető SZÓ-JÁT-SZÓ

AKI FÁZIK, FÁT KERES, mégpedig azért, hogy megszüntesse a hideg érzetet. A fázik szavunk azt is közli, hogy miként teszi ezt a magyarul beszélő ember már hosszú évezredek óta. Valóban, ha fázott, fa után járkált, azaz: fát keresett. Mégpedig megfelelő és vékony száraz ágakat. Majd úgy gyújtott tüzet, hogy pudvás fatörzsbe szúrt bele ugyancsak vékony száraz ágat, azt a két tenyere között megforgatta, ezáltal dörzsölési energiát hozott létre, az pedig hamarosan meggyújtotta belül a pudvás fát, illetve vékonyra tördelt-fa-ragott forgácsot. Húsz-harminc másodperc múlva száraz faforgáccsal és száraz levéllel éghetett a tűz. Tehát aki fázott, fát keresett és ezen a módon teremtett magának meleget. Így aztán már nem fázott, melegedett és főzött is, ha már „kifőzte”, hogy mi legyen az ebéd vagy a vacsora. Az volt a fő dolog, hogy a fázás nemcsak jelzés volt, hanem tevékenység is lett, amikor fázott, azaz fa után járt. Így a „fő” dolog, az életben maradás valóban a fej, a fő dolga lett. Főtt is feje olyan helyeken, ahol nem volt fa. Lám, valójában ott nem is „fázhatott”. De ha azt mondták, most aztán fő a feje, nem azt értették alatta, hogy fortyog, hanem abban a helyzetben a fő volt, a legfőbb, a legfontosabb a feje, azt kellett fejként használnia!
Annyi e néhány sorból is érződik, hogy a magyar nyelvben nem véletlenül jelentik azt a szavaink, amit jelentenek. Oka van az okoskodásnak. Nyelvünk aztán az ősi, valós tapasztalatok sokaságát beépítette és beépíti a szókincsünkbe, amely tényleges szókinccsé vált az elmúlt tíz meg tíz vagy éppen százezer esztendőkben. S ahogy épült, egyre épebb lett! És teljesebb ez az épség.
Ősi tudást rejt, amit mi már nem is veszünk észre, noha még használjuk. Ezeken az oldalakon – többek között – ilyen és hasonló példákkal mutatjuk be, ha csak lehet játékos komolysággal, hogy nyelvünk alapja a logika és a számtan. Valamint az is földereng bennünk, hogy bár sokat tanulunk és számot tevő a tudásunk, ősi, jelentős kérdéseket meg sem tudunk fogalmazni, magyarán szólva megmagyarázni, értelmezni a magyar nyelv segítsége nélkül. Nemcsak értékes és páratlan kincsünk a nyelvünk, hanem meghatározó képességünk! Ezért van az is, hogy a magyar nem értelmez, hanem amikor magyarán mond valamit, akkor magyaroz, azaz megmagyaráz. Ez nyelvünk titkainak egyik fontos és alapvető magyarázata. Magyarán mondom, hogy értsék, vagy ha nem értik, bizony megismerhetik a magyarok istenét! Azaz a Halotti Beszéd talán lassan ezeréves szövegéből az ott található „ig”, illetve „igg” szavunkat, amik „egyet” jelentenek. Ha azt mondja a magyar – valójában ragozva, képezve az ig-et – akkor nem más közöl az „egy” szóval, mint egyetértést. Ezt igenlésnek is nevezzük. Már itt láthatjuk, hogy a nyelv, a szavak jelentése, mennyire a számtanhoz tartozik!

LOVALÓ VALÓ, AZAZ IGAZI VALÓSÁG késztethet csak bennünket kutakodásra! (Most, amikor e sorokat írom, cseng a távbeszélő és azt mondja egy régi barátom, hogy a Kossuth Rádióban a nevekről beszélgetnek és a rádiós hölgy előre mondja annak, akivel beszél, hogy „ugye a kis az török eredetű szó”? Barátomat ez a több évtizedes torna tartja életben, életmentés számára, hogy minden nap tornázzon több órát. De amikor ezt nagy szamárságot hallotta, azt mondta, elállt a lélegzete, abba kellett hagynia a tornát. Mert valóban, aligha lehettek meg népek, pontosabban nyelvek, már több tízezer évvel ezelőtt sem bizonyos szavak nélkül! Tehát az átvételig nem is használták ezt a fogalmat? Képtelenség! Ha azt nézem, hogy nyelvészeink szerint, akik a józan paraszti észig sem érnek föl, mi magyarok annyi szót vettünk át, hogy addig alig-alig nyithattuk ki a szánkat, mi voltunk a néma nép! Addig úgyszólván nyelvünk sem volt?! Barátom nem mondott neveket, de az ilyen tudálékos és magát műveltnek mutató embereknek árt a „tudás”. S ráadásul az a dolguk, hogy azt terjesszék! ) A hallgatókat téveszmékkel tévesszék! És bizony ők sem próbálják általában a saját eszüket használni, hanem elhisznek minden oktondi dolgot. Magyarán, ők is megtévesztve tovább tévelyegnek.
Persze nemcsak nyelvi ügyekben, hanem minden másban. Ma, amikor hasonló rádió és tévéadások áztatnak bennünket, küldik jégveréseiket, nagy veszélyben vagyunk! Ugyanis egyáltalán nem a nagy magyar szellemek szólnak a képernyőről, ritka, hogy nagyság és híresség egybe esik. Igazi jelentős szellemiség nem sugárzódik felénk, csak félművelt, de leginkább műveletlen szerkesztők, kérdezők határozzák meg a műsorokat. Olyan ez, mint amikor vakok tanítják a festészetet vagy legalábbis színvakok. Maradjunk azonban a ló szavunknál! Mégpedig azért, mert a lóval való korai együttéléssel sok szót kellett a lóval kapcsolatban használnunk. Fogalmazhatunk úgy is, sok szavunkat köszönhetjük a lónak. Elsősorban melyeket? Mielőtt erre válaszolnánk, lássunk egy kis verset a lóval kapcsolatban, az nálunk lóval jobban elmondja, amiről szólni akarunk. Íme:

Valaha vala

Valaha vala lova
a lova vala való
alaha lova való vala
Valóság vala a ló
Vala lova lovaló
Valaha lovaló lova
vala lovaló való

Persze nehogy azt higgyük, hogy ez a „vala” csak valaha volt a nyelvünk szava, de mára elavult. Szó sincs róla. Hiszen ott van a valaki, valami, valahol, valamikor és így tovább, a szavainkban. A lóhoz nagyon sok szavunk kapcsolódik, méghozzá szépen, pontosan, logikusan. Például régi szó lehet a „lót-fut”. Minden bizonnyal azt jelenti, hogy aki lót-fut, az nemcsak futkos, hanem lovat futtat. A lónak ősi maradványait egyébként nem találták meg sem Ázsiában, sem Európában. Tudósok szerint, mintegy húszezer éve hozták át a lovat Észak-Amerikából és itt tenyésztettek karcsú, gyors mozgású, könnyű lovakat, illetve nagytestű, erős teherbíró lovakat. Vagyis a ló Észak-Amerika ősi állata.
S később a felfedezők és hódítók vitték vissza a lovat, de már befogható formában.
Egyébként a kis ősló csontvázát 1967-ben találták meg az USA-ban és Eohippusnak nevezték el, az osztott patájú, róka nagyságú állatot, amelyből a tudósok szerint ott nem fejlődött, nem „nőtt” olyasfajta ló, mint Ázsiában, majd Európában. Legalábbis nagy tömegekben nem. De hát arról, hogy az úgynevezett vadlovak, a legendás musztángok sorsa hogyan alakult, arról szólnak az amerikai ló-enciklopédiában. Utoljára a Bering-szoroson jött át a ló az emberrel. Ám az alighanem régebben lehetett, amikor még száraz lábbal át lehetett átkelni, gondolható, hogy a befagyott, keskeny tengerszoroson. Eurázsiában ez azonban a történelmet is megváltoztatta. Amint nagyobb tömegekben tenyésztették a lovat, az tudatosan, fölgyorsította a népvándorlást. De a háziasított amerikai ló őséről tudnak, ez az Equus caballus. A tudósok szerint egymillió évvel ezelőtt élt. Azonban valódi sorsútja itt valósult meg.
Arról olvashatunk, hogy egy átlagos angol munkásnak a szókincse mintegy 350 szóból állt. A magyar csikós pedig csak a lóval kapcsolatban százötven szót ismert. Gondoljunk a kengyel, zabla, nyereg stb., megnevezésekre, valamint az ilyen jellegű szavakra, mint a vágta, lovas, lovagol és nálunk gyalogosan is lehetett valaki lovagias. De az úgy látszik, ritkább volt, viszont a lovagok nem gyalog jártak, de lókötők sem gyalog lopakodtak, lopóztak, meglovasítani a lovat és így tovább. Tehát a „ló” szavunk változatai sem oktalanul kerültek a nyelvünkbe. A gazdag anyagból csak egyet közlünk itt, más munkáinkban valóban sokat. Ez a szó pedig a lóhalálában, külvárosiasan lódögiben.
Lássuk, hogy honnét eredt ez a szavunk? Hiszen azt állítjuk – és lényegében bizonyítjuk is –, hogy minden szavunkat, az elvont fogalmakat megnevezőket is, le lehet vezetni ősi valósághoz. Nem semmiből és nem ok nélkül jöttek létre és fejlődtek szavaink! Ennek talán a leglátványosabb bizonyítéka a lóhalálában szavunk. Hiszen csatákban, vagy máskor, űzték, hajtották a lovat, annak a teste, főként a lába, tele lett sebekkel, azaz kisebesedett. Olyan nagyon, hogy abba bele is pusztult. Tehát a „sebességbe”! Hogy ez így van, azt, mint általában a szavainknál, a nyelv bizonyítja is ezeket az állításainkat.
Itt van a „sebtiben” kifejezés. Azt jelenti, hogy gyorsan, kapkodva tettünk valamit. Vagy lássuk a másik szavunkat, amelynek a szótövében ismét ott van a „seb”. Íme: „sebbel, lobbal”. Még a „lobb” is jelen van, amit akkor használunk, ha azt mondjuk, hogy „belobbant” a gyerek torka. Azaz, belázasodott, beteg lett.
Aki sebbel-lobbal cselekszik, az is gyorsan teszi, amit tesz. Talán csak még egy szót mutatunk, mert annyira különlegesen érdekes. Ez nem más, mint a „lóvátevő”. Azt jelenti, hogy akit lóvá tesznek, azt becsapják, annak rendszerint hazudnak. A táltos, ha fenyegetni akart valakit, annak azt mondta, hogy lóvá változtatja. Ezt persze nem tudta megtenni és mégis lóvá tette az illetőt, mert az elhitte a táltos szavait. Tehát lóvá tették.
Egyszerű és világos példák ezek, nyelvünk lényegét jellemzik. Mert gondoljuk csak meg, az elvont fogalmak szavai is valódi dolgokat, tárgyakat neveznek meg. A szavak nagy része nem fogható meg, mégis fölfogjuk őket. Például szeretet, szépség, kedv, üdeség, vonzódás, és így tovább. Miképpen maga a fogalom szavunk sem érinthető tárgyat jelöl. Azonban a szótőben ott van a „fog” szavunk, ami meg-fog-ható, mert kettős jelentése is van. Maga a szánkban lévő testrész, illetve, amit azzal csinálunk. Lássuk: csak amihez nagyon ragaszkodik valaki, arra azt mondják, hogy „foggal-körömmel” ragaszkodik. Vagyis a foggal fogunk, de ebből a szóból képezhető a fogoly, a fogság, a fogda, a foglal, sőt a befog, kifog, fölfog, elfog, de még fogadalom és így tovább, egészen a petesejtig, ami befogadja, és ott tartja, ott fogja a hím ivarsejtet, ezért nevezzük ezt a biológiai tevékenységet fogamzásnak, fogantatásnak.
Nagyon hosszan folytathatnánk szavaink logikus ősútját, ahogy egy-egy kifejezés kialakult. Ezért mondhatjuk, hogy nem semmiből, nem oktalanul születnek a magyar nyelv szavai. Amíg például az angol nyelvben a nyilall szónak formailag, tehát logikailag sincs köze a nyíl szóhoz. Addig a magyar, ha azt hallja, hogy „belém nyilallt”, tudja az illető arról beszélt, hogy éles, szúró fájdalmat érez. Olyant, mint akit a nyíl talált el. Mert azoknak a zöme, akit nyíllal eltaláltak, az nem halt meg, de emlékszik a fájdalom jellegére. S ha a magyar ember emlékezik, akkor a nyelve is azt teszi. Jó néhány nyelvben megnéztük ezeket az összefüggéseket, nincsenek meg. Vagy olyasmire gondolunk, hogy nagy nyelvekben a lovagolni szóban nincsen benne a ló. Tehát újra mondjuk ki, hogy a maga nemében páratlan és rendkívüli nyelv a miénk! E kis könyvben lesz erre még sokféle példa.

Kiss Dénes: A titokzatos ősnyelv

Kiss Dénes

A titokzatos ősnyelv

A magyar nyelv sok ezer éves méhében olyan szerkezetet, építményt tervezett, amit kettős piramisként ismerhettünk meg. Ez olyan alakzat, amely megoldotta a gömb sajátos kockásítását, hiszen belül gömbteret képez. Vagyis lényegében ezzel a kör négyszögesítése is megoldódott. Önmagában ez is figyelemre méltó és mondhatjuk nyugodtan, hogy mindez a magyar nyelv és a logika, a számtan és mértan szoros ősi kapcsolatát bizonyítja. Egyúttal a világ nyolcadik csodája. E kiadványban megmutatjuk – több változatban is – azt az alap-alakzatot, amely olyan, mintha e piramis keresztmetszete volna. Alaposan kell, tanulmányozni, ismerni nyelvünk egészen sajátos törvényeit, mert nyelvként is rendkívüli használati lehetőségeket kínál, de eredeti eszméje is van, valamint ősi tudással is rendelkezik.
E „keresztmetszet”, hangzók – betűk – mértani alakzatának minden sora jobbról balra, balról jobbra, alulról fölfele és föntről lefele is olvasható és a soroknak minden irányban jelentése van. A leghosszabb sort ez a három hangzó így adja ki:

E KÉK EKEKÉKEK ÉKE KÉK EKÉK EKEKÉKE

Természetesen ez a sor is olvasható mindkét irányban. Sőt, hogyha a hoszszabb sorokban máshova tesszük ki a vesszőt, több jelentéstartalmat is kapunk. Ezek után már törvényszerű, ha arra is gondolunk, hogy a logikaalapú magyar
nyelv arra is alkalmas, hogy kellő tanulmányozás után a magyar IQ-t is növelje. A kutakodással már évek óta ez a legfontosabb célunk. De ez csak segítő szándékú, a lényeget fölfogó tanárokkal, tanítókkal közösen lehetséges.
Nagy kincsünk és megtartó erőnk a nyelvünk, amely lényeges tulajdonságait tekintve eltér a világ minden nyelvétől. Olyan ősi alapszerkezettel rendelkezik, ami a számtan s mértan lényege. Eleve a nyelvünk alapja a logika, arra épülnek mássalhangzó rendszerek. Ragozó és képző lehetőségei szinte beláthatatlan szókincset hozhatnak létre, amelynek ősi magja a valóság. Ami pedig a logikát illeti, a magyar nyelv működése teljes mértékben hasonlít az emberi agy működéséhez, szinte azt másolja. Mindezeket nekünk, magyaroknak mindenekelőtt kötelező tudnunk, mert csakis a nyelvünk tudatos használatával maradhatunk meg a világban és csakis így vagyunk képesek betölteni hivatásunkat.

V. Négyen – magyar szent királyok

IV. „Elaludt a gyertyája”

IV. „Elaludt a gyertyája”

Népünk jól tudja, hogy „a halál ellen nincs orvosság”. „Aki született, annak halnia is kell.” „Porból lettünk, porrá leszünk.” Mindnyájunkat eltakar az anyaföld. „A jó halottnak semmi baja nincsen.” Az élő ember még „világít”, a halottnak „elaludt a gyertyája.”
Eleink hitében a földi élet fénytől-fényig tart: a gyermekkel napocska, csillagocska születik a világra, s ha meghal valaki, csillag támad a mennynek boltozatán. Ez utóbbi okán találhatjuk Nimród, Attila, László, Margit … csillagképét, csillagát a föntben. Isten csillagokba írja történelmünket. Földi életünkben megpróbáltatik bennünk, általunk a teremtői fény, a részlegesben, az egyszeriben a teljes, az örök — s ennek oka, titka, miértje Istennél vagyon.
Hajdan a moldvai csángó magyarok a koporsó behantolása után fehér vásznat feszítettek ki a sír fölött. Hitükben a halott lelke mindaddig a koporsón ül, amíg a föld be nem lepi azt, akkor el kell onnan távoznia. A fehér vászon talán a Tejutat idézte meg, amelyet régen – egyebek között – a „Lelkök útjá”-nak neveztek, s szentséges cselekvésükkel a fönti fényes ösvényre segítették a lelket: amely úton jött, azon távozzon el, vissza – Ura örömére. (Abúsfalván az egyik öregasszony koporsójába több vég vásznat tettek, s vászonba csavarták a halottat, akárcsak honfoglaló őseink.)
Mindannyiunk életében eljön az idő, amikor le kell csupaszodnunk, miképpen novemberben egyik napról a másikra lecsupaszodnak a lombhullató fák. Némely ember, aki érzi, hogy benne munkál már a „halál nyila” – Tápé környékén még napjainkban is kéri: tegyenek gyékényt a földre, s fektessék rá, hogy az anyaföld, „akit” Földanyának érez, befogadhassa azt, amit az emberből őt illeti, a testet, hogy amikor ideje érkezik, a lélek szabadon távozhasson.
A régi ember mielőtt lelke eltávozott, végiglátogatta a falut; a sógorságot, komaságot kereste föl, s az ismerősöket. Vagy, ha már ereje nem adta ennek lehetőségét, akkor tett arról, hogy az embere, a hozzá közel állók, s haragosok is mind fölkeressék. A halálra készülő minden tartozását lerótta régen, az életen át tartó haragot is fel kellett oldania, s szentelt gyertyával a kezében távozott.
Évtizedekkel ezelőtt Annus néném – távoli rokonom is –, halála előtt néhány nappal végigházalta a falut, Nárait. Éppen János bátyámnál voltam, amikor oda is átjött. Nem ismert meg rögtön, pedig nagyon közel álltam a szívéhez; de ő már akkor, ugyan engem nézett, ám mögém, fölém látott, félig már a másik világ vendége volt. Percek múlva, amikor fölismert, megölelt és megáldott, s kérte, ha egyetlen-egyszer is okkal, ok nélkül rám csattant a hangja, vagy haraggal nézett volna rám, bocsássam meg neki. Ölelése testetlen volt. Vele, általa, akkor, ott, Náraiban a szeretet ölelt át. Úgy éreztem, hogy lelkével, távozni készülő lelke titokzatos érintésével fölruházódtam, tudását adta át, kimondatlanul.
Úgy hitték, tudták – ők, a régiek –, hogy nehéz halála adódik annak, aki nem a Teremtőtől kapott dolgát végezte életében, a dolgavégezetlen emberre a Gyehenna tüze várt, s arra is, aki az ajándékba kapott tudását arra érdemeseknek nem adta át.
A régiek vénkorukban külön böjtöt vállaltak, s hosszú gyalog zarándoklatot, hogy fölös vágyakozásukat el s kiűzzék magukból. Egy szandaváraljai vénember ismerősöm minden pénteken elgyalogolt a Karancshegyre, a palócok szent hegyét, helyét kereste föl, hogy ott a krisztusi halál napján, éjszakáján szót válthasson Jézussal, készülve az ő országába.
A katolikusoknál a haldokló, miután végrendeletet is tett már, rendszerint maga kérte, kívánta, hogy a pap az utolsó kenet szentségébe részesítse. Kezébe gyertyát tettek, hogy az világítsa a mennybe vezető utat neki. (Természetesen a protestánsoknál – reformátusok, evangélikusok, unitáriusok, baptisták – részben, ill. jelentős részben más szokások uralkodtak. A Szerk.)
Ami a haldoklóval, a haldoklás körül és a halottal történt az a régiségben mind női teendő volt. Amint a halál bekövetkezett, azonnal lefogták a halott szemét – nehogy „elvigyen” valakit, néhol pénzt, néhol pedig erre a célra készített cserépdarabot tettek rá. Aztán felkötötték az állát, markába pénzt szorítottak, s egyenesre kötözték a lábujjait.
A római katolikus palócok rózsafüzérrel kötötték össze a halott kezét, hogy ne kapkodhasson a távozni akaró lélek után; az ingét fölhasították, s kinyitották az ablakot, mind, hogy ezzel is segítsék a lélek szabad távozását. Majd meghúzatták a harangot, amely nem és kor szerint, néhol „rang” szerint is másképpen „szaggatott”.
A haldokló, a halott szószólója az énekes asszony volt, aki Bálint Sándor szerint:
„… a közösség szószólója, az ünnepek szertartásmestere, aki biztosítja a hagyományos rendet, ismeri az íratlan tradíciókat… Ez a személy meg tudja adni Istennek, ami Istené és az embernek, ami az emberé. Ismeri az évszázados kultikus gyakorlatot, az ünneplés etikettjét, vagy legalábbis annak beidegzett formáit, és így képes arra, hogy a közösség egyes tagjaiért, akik valami misztériumban részesednek, mind vőfély, halottsirató, búcsúvezető: Isten, ember előtt helytálljon. Valamit őriz az ősi papi hivatásból is. Ügyel a közösségi kultusz teljességére, amelyet a pap műveltségének, társadalmi helyzetének különbözősége folytán már nem tart be.”
Ő, az énekesasszony, a papnő imádkozott és énekelt az elhunyt nevében, ő könyörgött a névadó patrónushoz is. Ő volt a messzire költöző szertartásmestere: szentelt vízzel hintette meg az ajtókilincset, hogy a gonosz be ne merészkedjék a halott lelkéért, meggyújtotta az ablakban a két rozmaring közé tett gyertyát, letakarta a tükröt és az üvegezett képeket (hogy a halott lelke meg ne láthassa magát bennük). A halott mellé égő szentelt gyertyát állított, megállította az órát, s a tüzet, amely az őst, a teremtő Istent idézte meg ,kioltotta. Gondoskodott arról is, hogy a homlokzat ablakába fehér kendő kerüljön. Rendszerint ő mosdatta meg a halottat, vagy intézkedett annak tisztába tételéről; a férfi halottat meg is borotválta, borotváltatta. Ő öltöztette föl az elhunytat az előre elkészített ruhába. A halottat a mestergerenda alatt, lábbal az ajtó felé (a régi keletelt házaknál ez egyben a lenyugvó nap irányát jelentette!) nyújtópadon ravatalozták föl, amely székekre, hordókra tett szekéroldal, vagy bakra helyezett pár szál deszka volt, de lehetett erre alkalmas pad is.
A koporsóba tétel a csángóknál a pap, másutt a kántor és az énekesgyerekek jelenlétében történt. Édesanyám halálos ágyán kérte, hogy koporsójába tegyük majd bele a szemüvegét, a botját és a Bibliát, mindazon tárgyakat, amelyek a földi életében, utolsó éveiben segítették. Régebben lópatkó is került a halott mellé, föltehetően az egykori lóáldozat maradványaként.
A koporsóba tétel után kezdődött meg a halott meglátogatása, a „halottlátás”. Az érkezők nem köszöntek, az elhunytat lábtól fejig végignézték, s két ujjukkal bal lába ujját megszorították, hogy álmukat ne zavarja, a palócok csókkal búcsúztak tőle. Gyertyával a kezükben imádkoztak mellette, örök nyugalmat kívántak neki, a hozzátartozókat vigasztalták, aztán köszönés nélkül távoztak. A látogatókat senki nem kísérte ki.
A halottat, aki mellett éjjel-nappal égett a gyertya, akit minden reggelen megmosdattak, egy percre sem hagyták magára, az énekesasszony állandóan mellette tartózkodott. Mind a három napon, amíg otthon, a tisztaszobában volt fölravatalozva, imádkozott és istenfaággal hajtott a legyeket. Esténként a nemzetség (a vérségi és komasági rokonság) fél éjszakán át „virrasztott” a halott mellett. El kellett engedniük a lelkét. Ilyenkor az énekes asszony halotti énekeket énekelt, imádságokat végzett, a halottak olvasóját mondta, az elhunyt lelkét Krisztus sebének oltalmába ajánlotta.
A halott temetésének idejét „halottfutár” adta tudtul, s halálhírét a „híradó”-nak (Dunántúlon pl. „kicsendítés” – s ez más volt a női és más a férfi halottra – a Szerk.) nevezett harangszó, s minden házból legalább egy családtagnak kötelessége volt elmenni, különben a halott ment volna el búcsúzkodni. Kint, a ház udvarán a „szentmihálylova” várta a halottat. A koporsót lábbal előre hozták ki a házból, s háromszor küszöbhöz érintették, aztán az ajtót néhol szintén háromszor erősen becsapták utána. Feltették a szentmihálylovára és a jelenlévők felsorakoztak. A ház felőli oldalon volt az asztal két székkel a pap és a kántor számára, akik a búcsúztatót végezték, előtte álltak a férfi családtagok, velük szemben, a koporsó másik oldalán a nők és a gyermekek, de csak az első unokatestvérig, továbbá a keresztszülők. A koporsó lábbal állt az utcaajtónak.
Régen siratással köszöntek el végképp a halottól: az énekes asszony előbb az elhunyt jóságáról, utolsó tetteiről, halálának lefolyásáról, hiányáról szólt a siratóversben, majd torokból jövő rekedt sikoltásba, révületbe csapott át az éneke, amely az elszakadást adta, hozta, velejéig rázta meg a búcsúzó közösséget.
A gazda és a gazdaasszony temetéskor az állatokat is kivezették az udvarra, a ló „igazította” a jószágokat a kapuig az örökre eltávozó gazda vagy gazdaasszony után. Némely helyen csak megoldották a köteléküket, s megforgatták a jószágokat az istállóban; a méhkasokat jól megrázták, a magvakat a padláson fölkavarták és meglocsolták, ez utóbbi a halálból támadó élet szertartása volt.
Az esküvőre törekvő násznép messze elkerülte a halotti menetet, amelynek élén a sokszor igen súlyos fakeresztet egy nagy erejű félkegyelmű vitte. Utána, ha az elhunyt valamilyen céhnek, illetőleg jámbor társaságnak tagja volt, – a tagok égő fáklyával, a közösség zászlajával vonultak, s a koporsó után a családtagok, s a rokonság. E menetben a kántor néhány liturgikus verset énekelt a szegény Lázárról, hogy a halott melléje jusson a Paradicsomban. Ősrégi hagyomány szerint a halottat „Szent Mihály kíséri ki”. Ilyenkor Gábor arkangyalnál van a jó és rossz cselekedetek könyve, Mihálynál pedig a mérleg. A halott őrangyala egészen az elföldelésig a koporsó tetején ül.
A régi sírok keletnek néznek. Néhol komaság, ismerősök ássák ki, akik a behantolás után kenyeret, szalonnát és bort kapnak, sok helyen azonban torba hívják őket. A sírt mindig hajnalban kezdték ásni, éjjelre sehol nem készítették el, mert a gonosz megfészkelné magát benne. Sírba tételnél a koporsóra rádobták az elhunyt búcsúztató papírját, s a koszorúkat a családin kívül, amelyet a sírhalomra helyeztek. A koporsóra egy marék földet is szórtak, de igen elterjedt szokás volt a teljes behantolás után a sír körbejárása; néhol szótlanul tették, másutt halk imát mormolva.
Kalotaszegen hegedűszóval kerülték a sírt: „ellakták” a halott lakodalmát, hiszen ő menyegzőre távozott – Ura örömére. A hantolás alatt a család megbízottja kifizette a papot és a házi ravatalnál búcsúrigmusokat éneklő kántort, hogy a halott is tudomást vehessen róla; aztán a kapa nyelével keresztet csapott a sírra, megköszönte a tisztességtételt, s a megjelenteket torba hívta.
A kitakarított házba először a családtagok érkeztek meg, s utánuk a torba hívottak. Sebesen, szótlanul jöttek, lehetőleg más úton, mint amelyen a koporsót kísérték ki. A torra meghívták a papot, a kántort, a harangozót, a kereszt-, zászló-, és a halottvivőket, a fáklyásokat, a sírásókat, a sógorságot, komaságot és a szomszédokat. A férfiak, amint a kapuba értek, kalapjukat háromszor a kapufélfához csapták, öklüket háromszor az ereszhez ütötték, hogy a halott lelkét a háztól és maguktól elriasszák; azután az udvarra kitett mosdótálban mosott kezüket a kemence tüze fölött megszárították. Hun tövű ősi szokás ez: fontos esemény előtt vízzel, tűzzel szentelődni!
Az asztalnál a halott helye üres maradt; az énekes asszony azonban minden ételből tett egy tányérra „eléje”, egy pohár bort is töltött mellé, s ezeket reggelig az asztalon hagyták, a hazalátogató halott porciójául. A tor ételei ugyanazok voltak, mint a keresztelő lakomáé vagy a lakodalomé, de országszerte elmaradhatatlan volt a paprikáshús és a juhhúsos kása, ez utóbbi szólásmondásban is fönnmaradt: „megfőzték a toros kásáját” (azaz meghalt). Számos helyen a toron „koldusetetés” is járta, az étel fejében a koldusok az eltávozott lelki üdvéért imádkoztak. A koldus, a szenvedő ember imáját tartották a leghatékonyabbnak.
A toron eleinte csak a halott köszöntőzése és a gyászének hangzott, de aztán szóban is, nótában is vidámabb lett a társaság. Majd eljutottak a „kánai menyegző”-ig, sőt a cigányig és a táncig is. A halál menyegzőnek számított. A matyó halotti énekben: Jézus a jegyes, forgácsból vetik a mennyasszonyi ágyat és a koporsó a mátkanyoszolya. A férjet sok helyen jegyruhájában, a mennyasszonya varrta ingben, gatyában, az asszonyt mennyasszonyi ruhájában temették el. Régebben fehérben gyászoltunk, a gyásznép a halotti szertartásban násznéppé változott. A fehér gyász a Somogy megyei, református Csökölyön maradt fenn legtovább.
A gyászt egy vagy két évig tartották: böjttel, mulatságtól való tilalommal; de aztán az összes családi halottról való megemlékezés népileg nagypéntekre, egyházilag halottak napjára telepedett. Némely helyen halottak napján a pap fölszenteli a sírokat.
A temetőről Kalotaszeg írója, a református Kós Károly magasztos mondatai szóljanak:
„A mi temetőink nem bús-bánatos halotti-házak, a mi temetőink nem halálra emlékeztetők, nem néznek az élőkre, gödrös halotti szemmel. A mi temetőink nem hirdetnek elmúlást, de életet, örökkévalót… És nincs a világnak olyan vidám temetője, mint a miénk. Az egész Havasalján ott a legtöbb és ott kaszálódik a legkövérebb széna. A cintermekben. Az udvarházak mellett öreg fekete fenyők állnak, avagy hosszú komoly jegenyék, az udvarra hársat ültetünk vagy eperfát, de a cinterembe gyümölcsfát, csupa-csupa termő nemes gyümölcsfát. Amikor a temető virágzik, ez a legszebb kertje a világnak, fehér és rózsaszínű minden fa, mintha hó lepné és véges-végig az egész cinterem földje csupa-csupa hófehér és rózsaszínű szagos virágszirom. Mintha minden ott nyugvó öregember feljárna május végén nászt ülni, mámoros illatosan hajnalos mennyekzőt… Halottaink fejéhez nem állítunk komoly keresztet, sem rideg márványt, mi régi pogány unokák: csillagos, buzogányos fejfát tűzünk halottunk dombjára: selyem lobogósat szüzek sírjára, tollbokrétásat gyermekek fejéhez. És ahány fejfa: mind színesre festődik: szelíd párakékkel és csattanó pirossal íródik a faragott hím. És nem írjuk a fejfára, hogy: meghalt ekkor, s ekkor; de komoly öreg betűkkel rárovódik az ősi írás: – Itt várja Jézusát... A mi temetőinknél nincs vidámabb kertje az Úristennek. A mi temetőinkbe nem halni mennek az emberek, csak stációt tartanak, csak várják az eljövendő Jézust…”

Áldassék az Úr neve mindörökké!

Felhasznált irodalom
Bálint Sándor: A szögedi nemzet (A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve 1978/79-2.), Szeged, 1979.
Czakó Elemér (szerk.): A magyarság néprajza I-IV., Budapest, 1933-37.
Kós Károly: Régi Kalotaszeg, Budapest, 1911. (1988.)