Az Adelaide-ben megjelenő Dél-Ausztráliai Magyar Értesítő – főszerkesztő Pásztory Rózsa, kiadó Ladó László – júliusi számában jelent meg az alábbi írás, amely a II. világháború után a kommunizmus elől Ausztráliába menekült magyar sportolók nagyszerű eredményeiről ad hírt. Érdekesség, hogy hárman közülük, Fadgyas László, Kovács László és Sághy Imre kecskemétiek. Ide tartozik, hogy Adelaide-ben nyugszik az utolsó, Horthy Miklós kormányzó által kinevezett magyar miniszterelnök, v. csíkszentsimoni Lakatos Géza tábornok is.
NEM SOKAN TUDJÁK...
Néhány hét és kezdődik a londoni olimpia.
Nem gondolom, hogy a fiatalabb korosztály tudja –vagy legalábbis nem sokan tudják,
...hogy az 1956-os melbournei olimpián az ausztrálolimpiai csapatban öt (!) magyar vívó kapott helyet,névszerint Fadgyas László, Kovács László, Dr.Mártonffy Sándor, Szőke Sándor és Szántó Imre.(abban az időben öt évet kellett itt tölteni, mielőttvalaki megkapta az állampolgárságot)
...hogy az ausztrál csapat hivatalos személyei közöttkét magyar volt – Szakáll Endre és Sághy Imre,
...hogy az ausztrál vívó csapat valószínűleg egyetlengyőzelmét néhai Fadgyas László (magyar királyicsendőr főhadnagy) aratta, az akkori világbajnokszovjet vívó ellen.
...hogy Dr. Mártonffy Sándor, németországi kirándulásaalkalmával elment vívni egy kicsit, utána bementa zuhanyozóba, ott összeesett és meghalt...
...Ezek közül a férfiak közül ma már csak az akkorlegfiatalabb Sághy Imre él – 81 éves.
Egyetlen bevándorló nemzet sem tud ilyesmiveldicsekedni!
Farkas Sándor
Adelaide
MVSZ Sajtószolgálat
7573/120724
A Magyarok Világszövetsége idén is megszervezte Versailles-ban a trianoni békeparancs ellen tiltakozó összmagyar megmozdulást. Az esemény egyik részvevője Szili Károly, a Népi Írók Baráti Társasága elnökségi tagja, az Új Tanú főszerkesztője javaslattal fordult az MVSZ Elnökségéhez. Levele közérdekű, ezért alább közzétesszük. A Magyarok Világszövetségének hivatalos álláspontját az első és a második világháborút lezáró trianoni és párizsi békeparancsokkal kapcsolatban – az MVSZ honlapján olvasható – Igazságot Európának! c. petíció tartalmazza.
Trianon, 2012. július 22.
Magyarország trianoni megaláztatásának, a békediktátum aláírásának gyászos 90. éves évfordulóján, 2010-ben megemlékezésre gyűlt össze a világban szétszóródott magyarság nagy számú képviselője Versailles-ban a Magyarok Világszövetsége (MVSZ) központi szervezésében. A Nagy Trianon Palotánál tartott megemlékezésen elhatározás született, hogy 2020-ig – a 100. évfordulóig – minden évben megemlékező utazást szervez az MVSZ Versailles-ba a Trianon palotához, melynek környékén emlékező beszédek hangzanak majd el.
Ez történt 2012 júniusában is, amikor a 92. évfordulóra emlékezve jöttek össze magyarok Európa sok országából, természetesen Magyarországról is.
Kitüntető szerencsémnek tartom, hogy részt tudtam ezen, az MVSZ központi szervezésében venni. Az egybegyűlt létszám sokkal szerényebb volt mint a 90. évfordulón, de a megemlékezés méltóságteljes és tisztelgő volt, az elhangzott beszédek érdemi tartalma és őszinte főhajtása, fájó emlékezések szerint.
Számomra mindez nagy élményt jelentett a kissé furcsa kísérő jelenségek – a francia rendőri túlzott óvatosságok – ellenére, amelyek bizony néha zavaróak voltak. Különösen a Jeanne d’Arc templom lépcsőin lefolytatott emlékező műsor – beszédekkel, énekekkel, szavalatokkal – volt lélekemelően nagyszerű, valamint a nagy Trianon palotában, a „béke diktátum” aláírásának színhelyén tett látogatás. Sokáig emlékezetes marad számomra.
Trianon-92: Az összmagyar megmozdulás részvevői Versailles-ban, a Jeanne d’Arc templom lépcsőin
Útban hazafelé Magyarországra sok-sok gondolat kavargott bennem a fárasztó busz-utazás ellenére. Sokszor felötlöttek gondolataimban a 2020-ig megszerveződő utazások, megemlékezések majdani nagyszerűsége, de igazán az foglalkoztatott: mi lesz 2020-ban, a 100. évfordulón? Egy bizonyos gondolat egyre erősebben előtérbe tolakodott gondolataim között. Erről talán már hallottam is valahol a rádióban vagy a televízióban történt beszélgetés során.
Igen. Igen! Bennem is teljesen mértékben kitisztult az elgondolás: a budapesti Szabadság téren fel kell állítani az eredeti Trianon szoborcsoportot az Országzászlóval. (Észak-Dél-Kelet- Nyugat) Ennél nagyobb dologra, nagyszerűbb esemény megtörténésére nemigen számíthatunk. De ennek meg kell történnie, a szoborcsoportnak állnia kell a Szabadság téren, 2020. június 4-én.
Ennek érdekében a szervezést azonnal el kell kezdeni, meg kell alakítani a Centenáriumi Emlékbizottságot. Az lenne jó, ennek bejelentése megtörténhetne az MVSZ augusztusi Kongresszusán. Minden bizonnyal egy Kormányzati Szervezet is partnerként megnyerhető lesz. (Adott esetben még pénzadomány gyűjtése is kezdeményezhető, amiről az Emlékbizottság dönt.) 2020-ig hátra lévő hét-nyolc év sok is meg kevés is, minden esetre addig minden évben kell valamilyen előrelépésnek történnie a Versailles-ba szerveződő emlék-utakon túlmenően is.
Ide vonatkozó gondolatok is kavarogtak bennem a Versailles-Trianon emlékúton hazafelé, Magyarország felé tartva.
Hogy is van ez? Hét-nyolc év van hátra Trianon 100. évfordulóig. És hát a történelmi Magyarországból HÉT szomszéd országba kerültek át igazságtalanul országrészek és nagyszámú magyar anyanyelvű lakosság, akiknek az a föld szülőföldjük, és utódaiknak is az.
Arra gondoltam, hogy a HÉT szomszédos ország határszakaszán valahol, a legalkalmasabb helyen minden évben szép sorban 2020-ig, állítsunk fel egy-egy reprezentatív Országzászlót, amely Trianonra és az elszakított történelmi országrészekre emlékeztetné az arra járókat és az oda látogatókat.
Úgy gondolnám, hogy az alkalmas helyek közül kiválasztott megfelelő hely körzetében álljon össze majd 10-10 falú ill. kisváros a kivitelezés lebonyolítására és a felavatás előkészítésére, miként az történt Szent István király idejében is a templomok építésekor.
A Centenáriumi Emlékbizottság a központi koordinálást ez esetben is felvállalhatja majd.
Tisztelettel ajánlom e sorokat, és a benne leírt elgondolásaimat a Magyarok Világszövetsége Elnökségének.
2012. július 18.
Szili Károly
Népi Írók Baráti Társasága elnökségi tag
Új Tanú főszerkesztője
A Magyarok Világszövetségének hivatalos álláspontját az első és a második világháborút lezáró trianoni és párizsi békeparancsokkal kapcsolatban – az MVSZ honlapján olvasható – Igazságot Európának! c. petíció tartalmazza.
MVSZ Sajtószolgálat
7572/120722
Tegnap, 2012. július 13-án tartotta alakuló ülését a Magyar Szabványügyi Testület (MSZT) Informatikai Bizottsága keretében életre hívott Rovás munkacsoport. Egy korábbi, szabálytalanul összehívott ülés után, hosszú ügyrendi és szabályzati vita nyomán a részvevők megalakultnak nyilvánították a munkacsoportot, amely a rovásírás betűkészletének nemzetközi számítógépes szabványosítását kellene elősegítse. A munkacsoportra ugyan nem tartozó, de mégis megkerülhetetlen kultúrpolitikai kérdések ismét a vita középpontjába kerültek.
A Magyarok Világszövetségének Rovásírás Bizottságába az MVSZ elnöke öt személyt kért fel: Gyetvay György Gergely történész, informatikus, elnökségi tag, a küldöttség vezetője, Friedrich Klára rovásírás szakértő, írástörténész, Szabó Györgyné dr. jogász, Joó Ádám informatikus, rovásírás-szabvány tervező és Dr. Mandics György matematikus, kultúr- és rovásírás-történész.
Az MSZT keretében működő Rovás munkacsoport alakuló ülésén a Rovás Alapítvány (Sípos László, Dr. Hosszú Gábor, Rumi Tamás) képviselői részéről elhangzott az a kijelentés, hogy szó sincs olyan, nagy felháborodást kiváltó kísérletről, amely össze kívánná mosni a székely-magyar rovásírást a kazár rovásírással. Ennek hallatán, Gyetvay György Gergely csodálkozva, tételesen megkérdezte, hogy valóban nincs a nemzetközi szabványügyi testület előtt olyan előterjesztés, amely a székely-magyar rovásírást összemosná a kazár írással? Nyilvánosan feltett, megismételt kérdésére a válasz hallgatás volt. Mintha valóban nem volna a jelenlevőknek tudomása ilyen előterjesztésről.
A botrány a Rovás munkacsoport ülése után robbant ki, amikor az MVSZ szakértői a Nemzetközi Szabványügyi Szervezet – ISO - International Organization for Standardization honlapján megtalálták Dr. Hosszú Gábor N4183 számú, ez év január 11-én beküldött beadványát, amelynek angol nyelvű szövege minden kétséget kizáróan fogalmaz:
Címe:
„Revised proposal for encoding the Szekely-Hungarian Rovas, the Carpathian Basin Rovas and Khazarian Rovas scripts into the Rovas block in the SMP of the UCS”
Fölülvizsgált javaslat a székely-magyar rovás, a Kárpát-medencei rovás és a kazár rovás jelkészleteinek …. (szabványosítására)
Első mondata:
„This document replaces the N4007 (2011-05-21) for the Szekely-Hungarian Rovas, the N4144 (2011-10-12) for the Carpathian Basin Rovas, and the N4145 (2011-10-12) for the Khazarian Rovas.”
Jelen dokumentum helyettesíti az N4007 (2011-05-21) számút, a székely-magyar rovásról, az N4144 (2011-10-12) számút a Kárpát-medencei rovásról és az N4145 (2011-10-12) számút a kazár rovásról.
A székely-magyar rovásírás kazárosítására tett bárdolatlan kísérlet tehát tetten lett érve.
Vajon milyen testületi határozat hatalmazta fel arra dr. Hosszú Gábort és társait (Sípos László, Rumi Tamás) arra, hogy a magyar nemzeti szabványosítási testület nevében ilyen előterjesztést tegyenek?
Sipos László, Rumi Tamás és dr. Hosszú Gábor vezetik azt a Rovás Alapítványt, amely Szegedi Csanád európai parlamenti képviselő szakértői testületeként erőltetett menetben, szabványosított helységnévtáblák sorozatával hívta fel magára a figyelmet.
Dr. Hosszú Gábornak az ISO-hoz beküldött előterjesztése most is olvasható a világhálón.
Első két oldalát idemásoltuk:
MVSZ Sajtószolgálat
7571/120714
Az elmúlt hetekben Balogh Sándor professzor és Botos László az MVSZ Amerikai Országos Tanácsának elnöke közvélemény kutatást végeztek a Magyarok Világszövetségéről. Eközben számos megkérdezettel levélváltásba kezdtek. Egyik levelező partnerük – akinek nevét nem kívánják nyilvánosságra hozni –, azt állította, hogy az elmúlt 10-12 évben közelről, első kézből vett információ alapján követte a Magyarok Világszövetségének életét, majd egy sor kifogás felsorolása után kijelentette, hogy levelének megírásában semmilyen ártó szándék nem vezérelte. Mindennek alapján Balogh professzor úgy döntött, hogy részletesen válaszol a partnerének. Kérésére nyilvánosságra hozzuk elvi éllel írott levelét. A levélben Miklósként emlegetett személy Patrubány Miklós, a Magyarok Világszövetségének elnöke.
Register to read more...Sűrű vizeket kavart a Schweitzer József főrabbit a budapesti utcán ért szóbeli inzultus, valamint az ezt követően elhangzott számos politikusi és egyházi vezetői állásfoglalás. Előbb Morvai Krisztina hirdetett mozgalmat a Magyarországon megalázott magyarok védelmére, most pedig egy magyarsága miatt durván inzultált pécsi közgazdász, Gróf Endre küldött nyílt levelet Áder János köztársasági elnöknek, amelyben felszólítja, hogy a Magyarországon magyarságuk miatt megalázott magyarokat – így őt is – személyesen látogassa meg, vegye védelmébe, biztosítsa együttérzéséről. A levél írója az államfőtől a személyes látogatást nem önmagához, hanem a Magyarok Világszövetsége elnökéhez kéri, mert álláspontja szerint a keresztény magyarokat, így őt is, az MVSZ elnöke képviseli. Alább közzétesszük Gróf Endre közgazdász levelét. Register to read more...
A 2012. augusztus 16-20. között Balatongyörökön megrendezésre kerülő VI. Nemzeti Hét a Magyarok VIII. Világkongresszusának társrendezvénye. Alább közzétesszük programját. Register to read more...
A Magyarok VIII. Világkongresszusa nyitányát két héttel megelőzően, de annak részeként, négy ország határának közelében, Felvidék keleti csücskében, Nagytárkányban táborozással egybekötött konferenciát szerveznek. A főszervező Fuksz Sándor, az MVSZ elnökhelyettese és v. Tokay Rozália, az Erdélyi Országos Tanács elnöke.
Register to read more...
Az MVSZ erkölcsi alapja
A magyar kérdés rendezése
nem tűr halasztást
| Adakozók: | 590 | Fő |
| Országok: | 17 | |
| Települések: | 191 | |
| Alakítók: | 72 | Fő |
| Összesen: (2012.04.26) | 8669908 | Ft |
