A Farkasréti temetőben elbúcsúztatták Nagy Andrást

Nagy András búcsuztatása 0Több százan búcsúztatták 2018. szeptember 13-án a Farkasréti temetőben Nagy András grafikusművészt, Nagy László és Szécsi Margit fiát. Sebestyén Márta énekelt, ífj. Csoóri Sándor és Ökrös Csaba vezetésével tiszta forrásból merített népdalokkal kísérték utolsó útjára barátai, tisztelői és a magyar közélet számos ismert szereplője. Gyönyörű búcsúztató beszédek hangzottak el. Egyházi szertartás nem volt. Sebestyén Márta édesanyja vezette kórus énekelte a Miatyánkat.

 

 

Elsőként Jánosi Zoltán Arany János- és József Attila-díjas irodalomtörténész búcsúztatta a korán elhunyt művészt.

 

Szegek és nyílhegyek

  Búcsú Nagy Andrástól

 

Tisztelt Nagy András, drága Barátunk!

 

A kezeid közül immár sötét lapokra rajzolt szavakkal érkező augusztusban, augusztus 16-án kondultak meg benned a harangok, s emeltek fel a nagyobb láthatárra, Budapest, Iszkáz és Magyarország fölé. A tihanyi magyar Nyelv Hete országos rendezvényének megnyitója – Nagy László nevében –, azután Pestszentlőrincen Szécsi Margit kilencvenedik születésnapjának ünnepe, majd Iszkázon a Nagy László-emléknap: ezek voltak életed utolsó szolgálatos, ringató ünnepei. Gyermekként újra a régi családod körében –, de férjként, apaként és nagyapaként már magad is. Három családban is egyszerre égő, mindenütt egyformán erős küldetésben.

 

Miközben a legigazabb művész voltál: hol szarvasok, hol fekete mének, hol griffmadarak hátán lovagolva emelted dárdád, kihegyezett ceruzáidat, mítoszépítő, univerzum-karcoló tollaidat, mágikus tűidet a Gonoszra. Rajzokkal ékesítve és értelmezve a történelmet, a tűzgyújtó ember korától a lelkedre fintorgó – magyar és európai – mindenkori udvari bolondok koráig. Tüskék, szegek, nyílhegyek álltak ki ezekből a rajzokból, ahogyan a sorsodból is, felsértve és bevérezve a rájuk pillantók tekintetét, mert nemzeted, Európád és a magad állapotát vetítetted egymásra minden alkotó pillanatodban. S mert a tüskék, szegek és nyílhegyek itt meredeznek most is körülöttünk. De itt vonulnak az ellenük indított, bár sokszor csupa seb jelképeid is: a csoda-táltosok, a tarsolylemez-díszek, a lovak táncába rejtett győzelmek: kezed áradó mosolyai a lélekzúzó fagyokban.

 

Ezért volt minden kiadott könyved: műremek. A kitűnően illusztrált lemezekkel, hangkazettákkal, CD-kkel együtt. Egy-egy darab Mindenség, amely a keserűbb napokban a kozmosz támasza is lehet. Könyvcímlapjaidra, logóidra, rajzaidra egy egész nemzet sémákkal, idegen-utánzásokkal, béklyókkal s csapdákkal szembeni lázadásának dacát kottáztad rá. Dacból építetted fel önmagad számos arcvonását is. Ez a dac 1953. január 25-től 2018. augusztus 16-ig egyre világosabban, keményebben rajzolta rá a küldetést vonásaidra. Ez a dac tüntetett ki számos díjjal is (A Szép Magyar Könyv versenyek díjai, IBA-díj – Nemzetközi Könyvművészeti díj –, Fitz-díj, miniszterelnöki és főpolgármesteri díj, a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesületének díja, Teleki Pál emlékérem, a Magyar Érdemrend Lovagkeresztje elismerés). De legnagyobb kitüntetésed a sorstól a küldetést szolgáló türelem szigorúsága és következetessége volt. Ezt az erőt érezhette mindenki a kézszorításodban.

 

S e műremek könyvek vigyázzban állnak most a könyvtárak és magángyűjtemények polcain, gyönyörű mentéjükben, mint a megmaradt honvédtisztek, felsorakozva a branyiszkói, a kápolnai rohamok után. Mint a hazatért huszárok Sára Sándor filmjében, szökve a szürke lelkű ármádiából. Távol Világostól, az aradi vártól, Szálasi, Rákosi pribékjeitől, Kádár rendőreitől és minden léleknyomasztó kortól. Mert ők az illyési magasba emelt szabadság-eszmék: a könyvek arcvonalába tömörített, a címlap-művészetben újraalkotott haza-fogalmak, jövőkép-foglalatok. Nemcsak tartalmuknak, de magyarságunknak is díszei. Fénylő könyvek hadserege a közöny, az elnémulás, a nemzeti sors történelmi kisemmizése és önbizalom-hiánya ellen. Illyés, Nagy László, Szécsi Margit, Kondor Béla, Németh László, Kodály, Bartók, László Gyula csapatai ők, és velük halhatatlanok. Példát adnak az időnek, hogyan lehet Branyiszkó-időkben is élni, örökké a völgyből felfelé induló, a halált is megtámadó ostromokban. Egy kicsike nemzet kultúrájáért, irodalmáért, művészetéért: egyetlen könyvcímlapon vagy illusztrációban. Miközben gyöngylelkű énekekre is fakad ez a sereg, még a lovak, a szarvasok, a kakasok is énekelnek, s a népdalaikban a szabadság és a szépség indulóit zengik.

 

Most már csak őket nézhetjük s hallgathatjuk, pedig de jó lenne még – mint annyiszor – énekelni, fújni a dalokat András napon, a népdalokat, amelyeket annyira szerettél, a szívedbe ültettél már a bölcsődben, majd a Kodály-tanítvány tanárnőktől, azután Gyimesbe, Moldvába, Székre, Ördöngősfüzesbe is elfutva értük: a héjszáért, a széki négyesért, a hejgetésért. Magyarul dalolva oda a világnak, hogy: „Zúgjál, erdő, sejehaj, csendülj mező, falevél”, és hogy „Úgy búsulok, majd meghalok, mégis jókedvet mutatok.” „Könnyű volt szeretni a tiszta forrást – vallottad mindig – A bartóki modell él …Ez a sarkcsillagom.”

 

Nemcsak feleséged, leányod, unokád, rokonaid és barátaid, munkatársaid búcsúznak, és köszönik meg most a nekik adott időt és szereteted, hanem szüleid hangja is ide visszhangzik, megköszönve, hogy a történelem helyett is gyakran te voltál az eleven és röptető táltosa életművüknek. Hogy újra és újra helyrezökkentsd körülöttük a kitérített, az elgörbített időt.

 

Iszkáz, Zugló, Pestszentlőrinc, Buda, a Hitel szerkesztősége és a munkaszobád: már mozdulatlan. Kiköltöztél szeretteid tekintetéből, Szécsi Margit és Nagy László halálodig hűen mondott verseiből, s ott ülsz újra a lombok hintáin az iszkázi parasztudvaron vagy a szentlőrinci kicsi ház kertjében. A földműves ősök, a proletár-elődök, a kézműves ükök, a honfoglalók és az űzöttek, magyarok, svábok, cigányok között. Szüleid ott keresnek és találnak meg végérvényesen e házak udvarán, s ölükbe kapva: annyi évtized után most megint ők ringatnak újra. Téged, aki őket becézve fújtad évtizedeken át csontjaikról a felejtés hamuját, s fújtad varázsos furulyádon a verseik dallamát is. Most Nagy László szájával mi is közösen mondjuk el veled: „Nem félek a rohamos kicsinyedéstől, nem félek a semmisüléstől. Mert fény vagyok immár, ózon, a villám szaga a kövön. Egy csillag távoli tekintete, a Hold babonája, dagálya. Ragyogok apám borában, lakom az anyai kenyérben.

 

…Megrendül a föld és mennydörög a világ a húsban.” Menjünk hát. „Menjünk, menjünk a harangszóval, ballagjunk haza a levegőben.” (Jönnek a harangok értem)

 

„Harangok, harangok.” Számon tartottak téged is. Eljöttek a harangok érted. Mi pedig egyszerre látunk és nélkülözünk téged, miközben töprengő éjszakáinkban toporzékolva hullatják agancsaikat az égbolt csodafiú-szarvasainak csillagképei.

 

Legyen a föld számodra könnyű, az emléked pedig nehéz, szikrázó kőként maradjon meg bennünk. Kiss Benedek hozzád írt köszöntőjének erejével lépj majd újra és újra közénk, és:

 

                                               melegíts minket jó örömre,

                                            ne váljék sólepárlóvá szemünk,

                                               Andrásra poharat emeljünk:

 

ÉTESSEN E SZÉP FÖLD

SÓVAL, POGÁCSÁVAL,

ITASSON A MENNYÉG

JÓ REMÉNY BORÁVAL

 

…………………………….

DE SOHA ÁRTÁSSAL,

RONGGYÁ SZAKADÁSSAL!

 

E gyümölcseit rontó világban Édesapád Gyümölcsoltójának záró sorával engedjünk hát utadra –, és zárjunk örökké magunkba:

 

„Tisztának a tisztát őrizzük meg, s oltalmazzuk az időben. Ámen”

 

Jánosi Zoltán

 

A Farkasréti temetőben, 2018. szeptember 13-án elhangzott búcsúztató beszéd szerkesztett változata.

 

 

 

Korábban írtuk:

Váratlanul elhunyt Nagy András grafikusművész

 

 

Gyűjts Trianon ellen tíz aláírást Te is!

Videó: Molnár V. József Trianonról

 

 

MVSZ Sajtószolgálat

9750/180913

 

Támogassa személyi jövedelemadójának 1%-val a Magyarok Világszövetségét!

A Magyarok Világszövetsége jogelődjének tekinti a Kossuth Lajos, Klapka György és Teleki László által 1859-ben Párizsban életre hívott Magyar Nemzeti Igazgatóságot.” (Alapszabály)

A Magyarok Világszövetségének létértelme abból fakad, hogy a magyar nemzet a XX. század két világháborúja következtében szétszakítottságban él, és a kommunista, majd a globalizációs és uniós erőtérben a magyar állam államközi egyezmények alávetettségében működik. (Alapszabály)

A 2004. december 5-i népszavazás a Magyarok Világszövetsége több, mint hét évtizedes történetének legjelentősebb nemzetstratégiai cselekedete.

 

Az MVSZ Sajtószolgálat közleményei olvashatóak a www.mvsz.hu honlapon is. Hírlevelünkről való leiratkozáshoz, küldje vissza a nem kívánt közleményt sajtoszolgalat@mvsz.hu címre, és írja be tárgy-rovatába a meglévő tárgy elé ezt a szót: Leiratkozás 

 

Submit to FacebookSubmit to Google PlusSubmit to TwitterSubmit to LinkedIn

TRIANON98MVSZweb 200


Az MVSZ erkölcsi alapja
Az MVSZ erkölcsi alapja
europa A magyar kérdés rendezése
nem tűr halasztást

Keresünk százezer magyar embert!

Adakozók:  590
Országok:  17  
Települések: 191  
Alakítók:  72
Összesen: (2012.04.26) 8669908 Ft

Közösségek önkormányzása az egyéni és kollektív jogok érvényesítésére



Az MVSZ erkölcsi alapja

Free business joomla templates