Törvénytervezet

Submit to DeliciousSubmit to DiggSubmit to FacebookSubmit to Google PlusSubmit to StumbleuponSubmit to TechnoratiSubmit to TwitterSubmit to LinkedIn

A magyar állampolgárság alanyi jogon való visszaadásához a június 4-ét a trianoni békeparancs napját nemzeti emléknappá nyilvánító törvényen keresztül vezet az út – áll annak a törvénytervezetnek a zárszavában, amelyet ma sajtótájékoztatón ismertetett a Magyarok Világszövetsége.

 A törvénytervezet elkészítéséről az MVSZ Elnöksége tavaly decemberben határozott, és azt eljuttatták a négy parlamenti párt elnökeihez és frakcióvezetőihez azzal a javaslattal, hogy még Trianon 90. évfordulója előtt az újonnan alakuló Országgyűlés emelje azt törvényerőre.

Patrubány Miklós, az MVSZ elnöke elmondta, hogy javaslatuk szerint június 4-én minden rendű és rangú magyarországi oktatási intézményben a trianoni tragédiáról kell előadásokat tartani. 16 óra 30 perckor egy percre álljon meg az élet, és 5 percig zúgjanak a harangok.

A törvénytervezet második része egy „A magyar nemzetért Trianon-emlékérmet” alapítana, amelyet minden évben június 4-én azoknak, illetve egyenes ágú leszármazottaiknak adnának át, akiket a két világháborút lezáró békeparancsok, illetve a 20. század során felkorbácsolt magyarellenesség miatt atrocitás ért.

A törvénytervezet a június 4-i rendezvényekre és az emlékérmek kiosztására az augusztus 20-i ünnepségek költségvetésének 50%-át irányozza elő.

„E törvénytervezet elkészítése során megismertük az olasz parlament által 2004. március 30-án elfogadott 92. sz. törvényt, amelyet mind eredeti olasz nyelven, mind hiteles magyar fordításban jelen indokláshoz mellékelünk.

Az Európai Unió egyik alapító tagja által elfogadott törvény nemzeti emléknappá nyilvánítja február 10-ét, a második világháborút lezáró párizsi béke napját (1947. február 10.), tekintettel arra, hogy ezen a napon vesztette el Olaszország az isztriai félsziget egyik részét, és hazájukból elüldöztek mintegy háromszázezer olaszt.

Ha a hatvanmilliós Olaszország számára egy fél – magyarországi – megyényi terület elvesztése elegendő ok arra, hogy a terület elcsatolását elrendelő béke napját nemzeti emléknappá nyilvánítsa, akkor Magyarország számára a trianoni ország-csonkításnak a nemzet örökös emlékezetébe való vésése, mondhatni kötelező.

Ezen túlmenően, Olaszország törvényhozása e törvény 2004-ben, az Európai Unió bővítése után történt elfogadásával azt is nyilvánvalóvá tette, hogy a nemzeti tragédiáknak a nemzetek emlékezetbe való emelése az Európai Unióban jogos és teljesítendő elvárás” – áll a törvénytervezet indoklásában.

Közzétesszük a Magyarok Világszövetsége által készített törvénytervezet teljes szövegét, miként az olasz törvényhozás által 2004-ben elfogadott törvény teljes olasz szövegét és annak hivatalos magyar fordítását.

Budapest, 2010. május 13. 

MVSZ Sajtószolgálat

Törvénytervezet

június 4. nemzeti emléknappá nyilvánításáról és nemzeti emlékérem alapításáról

Készítette a Magyarok Világszövetsége – 2010. május 12.

 

Preambulum

Közel egy évszázada annak, hogy véget ért az I. világháború, amely után a győztes hatalmak a Versailles-ban megtartott tárgyalásokon érvényesítették háború előtti szándékaikat. A korábban a Magyar Királyságban élő és az 1222 óta írott alkotmánnyal rendelkező, jogállamiságból Európának példát mutató országban államalkotó szerepet játszó magyar nemzetet hétfelé szaggatták, és 3.5 millió magyart megkérdezése nélkül, akarata ellenére idegen uralom alá kényszerítettek.

 

 A Trianoni Szerződés a népek önrendelkezési jogára hivatkozva számolta fel a történelmi Magyarországot. Északi részét – melyen 48,2% szlovák mellett 51,8% egyéb nemzetiség volt – Csehszlovákiához, keleti részét – melyen 53,8% román és 46,2% egyéb nemzetiség élt – Romániához, és déli részét – melyen 31,4% szerb-horvát és 68,6% egyéb nemzetiség lakott – Jugoszláviához csatolta.

 

A II. világháborút lezáró, 1947. február 10-én aláírt párizsi béke Magyarország számára egy újabb diktátum, egy második Trianon volt, amely túltett az elsőn, sőt Magyarországtól újabb területeket csatoltak el. A Csehszlovákia  és  Jugoszlávia   létrehozására kitalált fantomnemzetek a békeparancs szerzői számára  a magyar nemzet megsemmisítésének hamis hivatkozási alapjául szolgáltak, ma már nem léteznek.

 

          A hétfelé szaggatott és harmadában hozzá ellenségesen viszonyuló, idegen uralom alá kényszerített magyarsággal szembeni megalázó bánásmód szemléletes példája a Burgenland néven elcsatolt terület: ezt a 4026 négyzetkilométert az az Ausztria kapta Magyarországból, amellyel a háború idején egyazon államot alkotott, és amelyet tényleges felelősség terhelt a háború kirobbantásáért.

          A Kárpátaljával történtek megközelítik az ausztriai eset méltánytalanságát. Trianonban még Csehszlovákiának ítélték, hogy az ott többségben élő ruszinokkal gyarapítsák az új állam szláv népességének arányát. Ám Beneš elnök minden jogalap nélkül egyszerűen átengedte a területet a Szovjetuniónak. Ekképp lett Kárpátalja a Szovjetunió szétesését követően annak az államnak, Ukrajnának a része, amelyhez történelme során soha nem tartozott. A területén ezer év óta élő ruszinoknak és magyaroknak még a népszavazás, azaz az önrendelkezés jogát sem biztosították. És amikor erre mégis sor került, semmibe vették, kijátszották.

 

          Az 1920. június 4-én Magyarországra kényszerített „béke” méltánytalansága és a nemzetközi jogi elvekbe ütköző volta már az aláírás napján is nyilvánvaló volt, de fölülvizsgálatára és igazságszolgáltatásra mindmáig nem került sor, jóllehet még maguk a „békecsinálók” is tudatában voltak jogtipró voltának, amint azt annak idején államférfiak sora elismerte.

            „Magyarország megcsonkítása annyira becstelen, hogy senki nem vállalja érte a felelősséget. Mindenki úgy tesz, mintha nem tudna róla, mindenki szemérmesen hallgat. A népek önrendelkezési jogára való hivatkozás csak hazug formula…Nincsen olyan francia, angol vagy olasz, aki elfogadná hazája számára azokat a feltételeket, amelyeket Magyarországra kényszerítettek.” (Francesco Nitti, olasz miniszterelnök)

            „Rájuk erőszakolták a békét, de ez uzsorás béke, gyilkosok és mészárosok békéje… hallatlan béke, rabló béke, ezek olyan feltételek, amelyeket útonállók késsel a kezükben diktálnak a védtelen áldozatoknak.” (Vladimir Iljics Lenin)

            „Azért nem lehetett a magyaroktól elszakított Felvidéken népszavazást tartani, mert akkor nem jött volna létre Csehszovákia a lakosság ellenszavazata következtében.” (André Tardieu, háromszoros francia miniszterelnök)

            „Mindannyiunk lelkében lobogjon a magyar haza emléke, mert ezer esztendős magyar uralom alatt nem szenvedtünk annyit, mint a cseh uralom hat éve alatt.” (Andrej Hlinka, a Szlovák Néppárt alapítója, 1925. június 4-én)

A fentiekre tekintettel a Trianon 90. évfordulójának előestéjén összeülő megújuló Országgyűlés elé  terjesztjük az itt következő törvényjavaslatot:

 

Törvényjavaslat az 1920. június 4-én önkényes nagyhatalmi döntéssel szentesített és 1947. február 10-én hasonló módon  megerősített nemzet- és államcsonkítás megörökítésére hivatott „Nemzeti Trianon-emléknap”, továbbá a mondott nemzeti sorsdöntéssel sújtott családok leszármazottai kitüntetését szolgáló „A magyar nemzetért Trianon-emlékérem” alapításáról.

 

 

1.§ A Magyar Köztársaság a trianoni békeparancs 90. évfordulójának előestéjén

 

június 4-ét „Nemzeti Trianon-emléknappá” nyilvánítja,

 

hogy megőrizze a nemzeti és egyetemes emlékezet, a nemzeti és emberi azonosságtudat számára

a történelmi magyar állam és nemzet feldarabolásának, területe 2/3-ának, tiszta magyar etnikumú lakossága 1/3-ának – a népek önrendelkezési jogának semmibevételével, megkérdezésük nélkül –

a békeparancs által létrehozott vagy megnagyobbított szomszédos államokhoz történő csatolásának tragédiáját,

 

hogy tudatosítsa a 90 éve nemzetközi agresszióval szétszakított magyar nemzet hősies, önfeláldozó helytállását, békeszeretetét, a nemzetközi konfliktusoknak a történelmi tűréshatárig elmenő, békés tárgyalásos rendezése melletti elkötelezettségét,

 

hogy tudatosítsa nemzeti múltja és becsülete tisztasága melletti megalkuvás nélküli kiállását.

 

 

2.§ Az 1.§ értelmében

 

(1) június 4-én, hacsak nem munkaszüneti napra esik, minden rendű és rangú (állami, önkormányzati, alapítványi, magán stb.) oktatási intézményben méltó rendezvényen emlékeznek meg a magyar nemzet XX. századi drámai sorsáról és példamutató magatartásáról;

 

(2)a Magyar Köztársaság támogatja olyan intézmények, kiadványok, médiatermékek, tudományos kutatások, konferenciák, találkozók, viták, finanszírozását, melyek célja a jelen törvényben megjelölt

 

(2.1) események valósághű, méltó feltárása, bemutatása;

 

(2.2) az otthonuk elhagyására kényszerített vagy hazájuktól elszakított magyar és nem magyar etnikumú egyének és közösségek

  • sorsának,
  • történelmi, kulturális, irodalmi, művészeti értékeinek, hagyományainak – örökségének – kutatása, bemutatása,  különös tekintettel arra, hogy e nemzeti tragédiák szenvedő alanyaiként nemzeti egységtudatuk megőrzése mellett azóta is folyamatosan hozzájárulnak az utódállamok értékeinek gyarapításához, a nemzetek közötti alkotó együttműködéshez.

 

(3) június 4-én 16.30-kor

  • egy percre álljon meg „az élet” (munkahelyeken, intézményekben a munka, foglalkozás, utcákon a forgalom, közlekedés),
  • öt percen át szóljanak a harangok annak emlékére, hogy 1920-ban ekkor szólították Nagy-Trianon erre kijelölt termébe a magyar küldöttséget a békeparancs kényszerű aláírására.

(4)  A „Nemzeti Trianon-emléknap” nem jár munkaidő-csökkenéssel, nem ünnep- és nem szabadnap.

 

 

 

 

3.§ (1) A Magyar Köztársaság a trianoni békeparancs 90. évfordulójának előestéjén

 

„A magyar nemzetért Trianon-emlékérem” alapítását határozza el

 

a trianoni és a párizsi békeparancsok, valamint a XX. század magyarellenes túlkapásainak áldozatai, illetve egyenes ágú leszármazottai  számára.

 

(2) Az emlékérem személyes kérelem alapján adományozható

  • azon személyek illetve egyenes ágú leszármazottaik számára, akik az első illetve a második világháború következtében kényszerültek idegen fennhatóság alá, és ott magyarellenes atrocitások áldozataivá váltak, vagy magyarságuk megvallása miatt súlyos hátrányt, esetleg börtönbüntetést szenvedtek, illetve deportálták, vagy elüldözték őket szülőföldjükről; a kérelmeket hiteles iratokkal vagy tanúvallomásokkal kell alátámasztani;
  • továbbá azon intézményeknek és személyeknek, amelyek és akik a „Nemzeti Trianon-emléknap” értékrendjébe tartozófeltáró, szervező munkában, a megemlékezés magas színvonalának, tartalmasságának biztosításában több éven át kiemelkedő munkát végeztek.

(3) A kérelmeket jelen törvény életbelépését követő 10 éven belül lehet benyújtani.

(4) Az emlékérem odaítélésére és a kérelmezők dokumentumainak, valamint az elbírálással összefüggő iratoknak az összegyűjtésére és tárolására az Országgyűlés Nemzeti Trianon Emlékbizottság létrejöttéről határoz, amelynek megszervezésére és működtetésére felkéri jelen törvény kezdeményezőjét, a Magyarok Világszövetségét. A bizottság munkájába be kell vonni a külhoni magyarok legitim szervezeteinek képviselőit.

(5) Az emlékérem átadása minden év június 4-én a Nemzeti Trianon Emlékbizottság által szervezettünnepélyes megemlékezés keretében történik.

 

4.§  A jelen törvény végrehajtására az éves költségvetésben az augusztus 20-ra előirányzott kiadások 50%-a fordítandó.

 

 

5.§ Jelen törvény 2010. június 1-én lép hatályba.

 

 

Zárszó

 

A 2004. december 5-i, a külhoni magyarok magyar állampolgárságának visszaadásáról rendezett népszavazás eredménytelensége egy nemzettudatát vesztett közösséget körvonalazott. Ide vezetett a trianoni és a párizsi béke-parancsok valós körülményeinek elhallgatása és egy hamis, megszégyenítő ál-nemzettudatnak a magyarság nemzedékeire való erőszakos rákényszerítése.

 

A hiteles nemzettudat újjáépítése a magyarság újbóli felemelkedésének, a nemzeti egység megteremtésének alapfeltétele. A magyar állampolgárság minden magyar számára alanyi jogon történő visszaadásához éppen ezért a „Nemzeti Trianon-emléknap” törvénybe iktatásán át vezet az út.

 

 

Indoklás

 

                A Magyarok Világszövetségének Elnöksége a 31/2009. (XII. 5-6.) sz. határozatával döntött arról, hogy még az új Országgyűlés megalakulása előtt a Magyarok Világszövetsége törvénytervezetet készít június 4-nek, a trianoni béke-parancs napjának (1920. június 4.) nemzeti emléknappá nyilvánításáról, és a törvénytervezetet még az Országgyűlés megalakulása előtt eljuttatja a parlamenti pártok vezetőinek.

 

                E törvénytervezet elkészítése során megismertük az olasz parlament által 2004. március 30-án elfogadott 92. sz. törvényt, amelyet mind eredeti olasz nyelven, mind hiteles magyar fordításban jelen indokláshoz mellékelünk.

                Az Európai Unió egyik alapító tagja által elfogadott törvény nemzeti emléknappá nyilvánítja február 10-ét, a második világháborút lezáró párizsi béke napját (1947. február 10.), tekintettel arra, hogy ezen a napon vesztette el Olaszország az isztriai félsziget egyik részét, és hazájukból elüldöztek mintegy háromszázezer olaszt.

 

                Ha a hatvanmilliós Olaszország számára egy fél – magyarországi – megyényi terület elvesztése elegendő ok arra, hogy a terület elcsatolását elrendelő béke napját nemzeti emléknappá nyilvánítsa, akkor Magyarország számára a trianoni ország-csonkításnak a nemzet örökös emlékezetébe való vésése, mondhatni kötelező.

Ezen túlmenően, Olaszország törvényhozása e törvény 2004-ben, az Európai Unió bővítése után történt elfogadásával azt is nyilvánvalóvá tette, hogy a nemzeti tragédiáknak a nemzetek emlékezetbe való emelése az Európai Unióban jogos és teljesítendő elvárás.

 

A trianoni békével elkövetett és a párizsi békével fokozott ország-csonkítás igazságtalanságát elismerte a kor legtöbb államférfia. Éppen ezért június 4-ének nemzeti emléknappá nyilvánítása, a nemzet emlékezetébe való vésése azért szükséges, hogy ilyen gyalázat a magyar néppel soha többé ne eshessen meg.

 

Végül, álljon itt egy történelmi érv- és eseménysor:

 

  • Az 1920. június 4-én ránk rótt büntetés elfogadhatatlanul igazságtalan volt. Tényként kell kezelni, hogy Magyarország nem tehető felelőssé az I. világháború kirobbantásáért.
  • Bár a páduai fegyverszünet (1918. november 3.) mindenféle harci cselekmény beszüntetését kimondta, az antant-hatalmak saját fegyverszünetüket felrúgva hadüzenet nélküli háborút indítottak Magyarország ellen.
  • Az I. világháborút lezáró versailles-i béke során a nemzeti elvre való hivatkozással, Magyarország területe kétharmadának elcsatolásával korábban soha nem volt államokat hoztak létre, például Csehszlovákiát és Jugoszláviát, és meglévőt bővítettek soha nem volt méretűvé, mint Romániát. Csehszlovákiát még a történelmi elv alkalmazásával is megjutalmazták, ekként lehetővé téve számára 3 millió német lakosának bekebelezését.
  • Ugyanakkor Magyarországgal szemben a nemzetközi jog valamennyi elvét semmibe véve jártak el, megtagadva tőle mind a történelmi, mind a nemzeti, mind az önrendelkezési elvet. Ekképp jutottak színmagyar területek és közösségek a fent nevezett utódállamok uralma alá.
  • Az I. és a II. világháború győztesei még a nemzet- és ország-csonkításon is túltevő eszközt, a magyarságnak háborús bűnös nemzetként való kollektív megbélyegzését is alkalmazták.
  • Ekként a világháborús béke előzményei, mint maguk a „békeművek” felvetik a magyargyűlölet 20. századi felkorbácsolásának nagyhatalmi felelősségét is.
  • A Magyarországtól elkobzott területeket birtokló országok – Csehszlovákia, Románia, Jugoszlávia – egyeztetett politikával igyekeztek Magyarországot gazdaságilag és politikailag elszigetelni, a területükhöz csatolt magyar nemzetrészeket felszámolni, beolvasztani vagy felbomlasztani.
  • A magyarság nemzeti azonosságtudatának lerombolásában a párizsi békét követő kommunista berendezkedésű magyar állam is bűnrészes volt: „megfeledkezett” elcsatolt nemzettársairól, akikkel szemben alkotmányos kötelességei lettek volna. Az erről szóló közbeszédet tiltotta.
  • A kisantant-államokban ma rendszeresen fellobbanó és bozóttűzként terjedő magyargyűlölettel, a magyarellenes gyűlöletbeszéddel szemben éppen ezért joggal kérjük a felelős nagyhatalmak, valamint az Egyesült Nemzetek Szövetsége formális tilalmát és hatékony nemzetközi védelmét.

 

Budapest, 2010. május 12-én

 

                Bottyán Zoltán,                                                                                                               Oláh István,

az Igazságot Európának! c. petíció szóvivője                                            a Magyarok Világszövetsége Elnökségének tagja

 

Patrubány Miklós István Ádám,

a Magyarok Világszövetségének elnöke

 

Olasz Parlament

 

2004. március 30-i 92. sz. Törvény

 

<Emlékezés napja> megalapítása a foibék áldozatainak, a giuliai-dalmát exodusnak, a keleti határ eseményeinek emlékére, illetve elismerés átadása a lemészárolt olasz polgárok rokonai részére”

 

közzétéve a Hivatalos Közlöny 2004. április 13-i 86. számában

 

1. cikk

 

1. A Köztársaság február 10. napját az „Emlékezés napjává” nyilvánítja abból a célból, hogy megőrizze és emlékezzen az olaszok és a foibék áldozatainak tragédiájáról, a kivándorlásukról az isztriai, fiumei és dalmát földjeikről a második világháború alatt, illetve a keleti határ teljes átrendezése során.

 

2. Azon a napon, amelyről az 1. cikk rendelkezik, megrendezésre kerülnek különböző rendezvények, hogy megismertessék ezeket a tragikus eseményeket a diákokkal minden rendű és fokú iskolában. Ezen túlmenően az intézmények és a hatóságok támogatnak tanulmányokat, konferenciákat, találkozókat és vitákat azzal a céllal, hogy megőrizzék ezeknek az eseményeknek az emlékét. A programok ezen túlmenően azt a célt is szolgálják, hogy kiemeljék az isztriai, fiumei és dalmát tengerparti olaszok kulturális, történelmi, irodalmi és művészeti örökségének értékét, hangsúlyt helyezve elsősorban arra, hogy az elmúlt években hozzájárultak és a mai időkben is hozzájárulnak az Adriai-tenger észak-keleti partmenti területének szociális és kulturális fejlődéséhez, és ahhoz, hogy megőrizzék azon isztriai-dalmát közösségek tradícióit, akik az ország területén és külföldön élnek.

 

3. Az 1. cikkben megjelölt „Emlékezés napját” polgári ünnepnek kell tekinteni az 1949. május 27-i 260. számú törvény értelmében. Ez az ünnep nem írja elő a munkaidő csökkentését sem az állami hivatalokban, nem számít az ünnepnapok közé, nem szabadnap és nem jelent óracsökkenést a különböző oktatási intézmények számára az 1977. március 5-i 54. sz. Törvény 2. és 3. cikkei értelmében.

 

4. A jelen cikk érvénybe lépéséből nem származnak új és további kiadások az ország költségvetése részére.

 

2. cikk

 

1. Ezzel kapcsolatban elismerik az Isztriai-fiumei-dalmát kultúrtörténeti múzeumot, melynek székhelye Triesztben van, és a Fiumei történelmi múzeum archívumát, melynek székhelye Rómában található. Ezen elismerés alapján évi 100.000 euró finanszírozást ítélnek meg évente, a 2004. évtől kezdődően az Isztriai-fiumei-dalmát kultúra regionális intézete (IRCI) számára, és 100.000 euró összeget évente a Fiumei tanulmányok társaságának a 2004. évtől kezdődően.

 

2. A jelen cikk érvénybe lépéséből származó költségeket, amelyek mértéke egyenlő évi 200.000 euró összeggel a 2004. évtől kezdődően, az előírt költségvetési előirányzat megfelelő levonása révén biztosítják a 2004-2006. évi hároméves mérleg céljaira, egy olyan előirányzati tétel körében, amely részben azon a „Speciális alapon” nyugszik, amely a Gazdasági és Pénzügyi Minisztérium 2004. évre vonatkozó előirányzatának állományába tartozik, de azzal a céllal, hogy részben felhasználásra kerülnek ugyanezen Minisztériumra vonatkozó tartalékok.

 

3. A Gazdasági és Pénzügyi Minisztériumot felhatalmazzuk arra, hogy saját határozatok meghozatalával elvégezzék a szükséges változtatásokat a mérlegben.

 

3. cikk

 

1. A túlélő házastárs, a gyermekek, az unokák, illetve hiányuk esetén, azon személyek hatod fokú rokonai részére, akiket 1943. szeptember 8. és 1947. február 10. között Isztrián, Dalmáciában vagy a jelenlegi keleti határ tartományaiban meggyilkoltak és a foibékban elrejtettek, illetve a 2. cikkben foglalt személyek részére, kérelem alapján és tiszteletbeli jogcím alatt átadásra kerül minden kártalanítás nélkül egy fémjelvény a hozzá tartozó okirattal az 1. bekezdés 7. cikkében foglalt költségkeretre vonatkozó rendelkezés korlátain belül.

 

2. A foibe áldozatai közé kell sorolni ugyanilyen joggal az eltűnt személyeket, illetve mindenkit, akit ugyanebben az időszakban és ugyanezeken a területen meggyilkoltak vízbe fojtás módszerével, fegyverrel, lemészárlással, merénylettel, vagy bármilyen más erőszakos módon. Az elismerést át lehet adni azon olasz állampolgárok rokonai részére is, akik 1947. február 10. után, de 1950 előtt vesztették életüket, ha a halál a kínzások, a deportálás vagy a bebörtönzés következtében következett be, de kizárásra kerül mindenki, aki harcban hunyt el.

 

3. Az elismerés alól kizárásra kerülnek mindazon személyek, akiket az 1. és 2. cikkben leírt módokon és területeken öltek meg, de akik önkéntesen vettek részt azokban a csapatokban, amelyek nem Olaszország szolgálatában álltak.

 

4. cikk

 

1. A kérelmeket illetékmentes papíron a Minisztertanács Elnökének kell címezni, és csatolni kell mellé egy közjegyzői okiratot helyettesítő nyilatkozatot a tények, a helység és a dátum leírásával, ahol és amikor tudják vagy úgy gondolják, hogy bekövetkezett a rokon legyilkolása vagy eltűnése, mellékelve minden lehetséges okiratot, tanúvallomást, illetve tényekről készült tanulmányokra, publikációkra és értekezésekre vonatkozó hivatkozást.

 

2. A kérelmeket a jelen törvény életbe lépésének dátumától számított tíz éven belül kell benyújtani. Az 5. cikkben foglalt bizottsági munkák elvégzése után a teljes begyűjtött dokumentáció az Állam központi archívumába kerül.

 

5. cikk

 

1. A Minisztertanács Elnökségénél létrehoznak egy tíz tagból álló bizottságot, amelynek az elnöke a Minisztertanács Elnöke vagy az általa megbízott személy, és amely áll a Hadsereg, a Tengerészet, a Légierő és a Csendőrség vezérkari irodáinak vezetőiből, a foibe áldozatainak tiszteletére létrehozott bizottság két képviselőjéből, az Isztriai-fiumei-dalmát kultúra trieszti regionális intézménye által kijelölt szakértőből, az Isztriai, Fiumei és Dalmáciai száműzöttek egyesületeinek szövetsége által kijelölt szakértőből, illetve a Belügyminisztérium munkatársából. A bizottság munkájában való részvétel nem jár díjazással. A bizottság kizárja az elismerésből a 3. cikk értelmében azon elhunyt áldozatok rokonait, akik esetében ítélettel állapították meg személy ellen elkövetett kegyetlen bűncselekmények elkövetését.

 

2. A Bizottság a kérelmek vizsgálata során felhasználhatja életben maradt személyek írásbeli és szóbeli tanúvallomásait, szakértők és tudósok műveit és tanácsadói szakvéleményét, még abban az esetben is, ha isztriai, giulia-i és dalmát száműzöttek társaságai nevezték ki, vagy a tárgya vonatkozó tudományos publikációk szerzői közül kerültek kiválasztásra.

 

6. cikk

 

1. A fémjelvény és a Köztársaság Elnöke által aláírt okirat évente kerülnek átadásra egy nyilvánosan megrendezett ünnepi ceremónia során.

 

2. Az 5. cikkben megjelölt bizottság a jelen törvény hatályba lépésének dátumától számított két hónapon belül ül össze, és azonnal eljár a fémjelvény tulajdonságainak meghatározásában, amely barnított és lakkozott acélból készül, felirata: „Az Olasz Köztársaság nem felejt”, illetve az okirat jellemzőinek meghatározásában.

 

3. A bizottság titkársági munkáját a Minisztertanács Elnökségének titkársága látja el.

 

7. cikk

 

1. A 3. cikk 1. bekezdésének végrehajtására 172.508 euró összegű kiadásra adnak felhatalmazást a 2004. évre. A vonatkozó kiadást az előírt költségvetési előirányzat megfelelő levonása révén biztosítják a 2004-2006. évi hároméves mérleg céljaira, egy olyan előirányzati tétel körében, amely részben azon a „Speciális alapon” nyugszik, amely a Gazdasági és Pénzügyi Minisztérium 2004. évre vonatkozó előirányzatának állományába tartozik, de azzal a céllal, hogy részben felhasználásra kerülnek ugyanezen Minisztériumra vonatkozó tartalékok.

 

2. A Gazdasági és Pénzügyi Minisztériumot felhatalmazzuk arra, hogy saját határozatok meghozatalával elvégezzék a szükséges változtatásokat a mérlegben.

 

3. A 4., 5. és 6. cikkek végrehajtásából nem származhatnak új és további kiadások az ország költségvetése részére.

e-max.it: your social media marketing partner


Az MVSZ erkölcsi alapja
Az MVSZ erkölcsi alapja
europa A magyar kérdés rendezése
nem tűr halasztást

Keresünk százezer magyar embert!

Adakozók:  590
Országok:  17  
Települések: 191  
Alakítók:  72
Összesen: (2012.04.26) 8669908 Ft

Közösségek önkormányzása az egyéni és kollektív jogok érvényesítésére



Az MVSZ erkölcsi alapja

Free business joomla templates