Egy példakép: Horváth István, az ozorai svájci

Horváth István CH 0A napokban ismételten adtunk hírt svájci magyarokról, és szerepelt közleményünkben Horváth István is, aki az MVSZ kanadai elnökségi tagja. Ma egy másik Horváth Istvánról írunk, aki 1956 után Svájcba emigrált. Személyét egyik tagunk ajánlotta figyelmünkbe. Összeállításunkkal egy magyar hazafi életútja előtt tisztelgünk, aki élő példakép lehet a boldogulásukat külföldön kereső magyar fiatalok számára.

 

 

Horváth István Ozorán született. 1956-ban Oroszlányból ment el feleségével és gyermekeivel külföldre. Svájcban, Rotrisban élt. Szíve annyira hazahúzta, hogy szülőfalujába visszatért, tőle telhető módon a falu közösségét támogatja. Ma kettős állampolgár, három nyelven beszél. Tavaly töltötte 90. életévét. A fényképek akkor készültek.

 

Gratulálunk Horváth István bácsi életútjához, és jó egészséget, hosszú életet kívánunk neki!

 

 

ÖNÉLETRAJZ a Magyarok Világszövetségére részére.

 

Életem története.

 

Szegény, dogos családban születtem Ozorán, 1927.06.14-én. Négyen voltunk testvérek. Három éves koromban édesanyám meghalt, hat éves koromig mostohám nevelt, majd anyai nagyszüleimhez kerültem. Hat elemi és három ismétlő iskolát végeztem. Ez idő alatt voltam bojtár, napszámos, majd arató, masinás, hogy nagyszüleim gondoskodását megháláljam. A Levente mozgalomban megtanultuk a fegyelmet, rendet, hazaszeretetet, magyar Hiszekegyet, Istenfélést.

 

A 2. világháború után Budapestre kerültem, és mint kőműves segéd dolgoztam. Később az akkori Vörös kereszt korházban élelmiszer beszerző lettem. Itt ismerkedtem meg életem párjával, akivel Tatán, 1948 májusában házasságot kötöttünk. Egy év múlva megszületett leánygyermekünk.  Közben Állami tűzoltó voltam Salgótarjánban 2 évig. Gyakorlatom, munkabírásom alapján 1950-től a Bánhidai Erőműhöz kerültem. Mindinkább tapasztalva a rendszer visszáságát, egy tanfolyamon kijelentettem, hogy hiába fújjuk a marxizmust, azzal nem lehet tüzet oltani. Sikerült leszerelnem, de megmaradtam az oroszlányi önkéntes tűzoltó egyesületben. Az oroszlányi 16-os Rab szénbányában húzató gépészként dolgoztam. A rabok többsége, akik tisztességes emberként éltek,  mondva csinált esetek miatt voltak elítélve. A felügyelők éberségét kijátszva segítettem őket, az emberség, és a keresztény hitem alapján.

 

Elérkezett 1956, a szabadság forradalma és az ismert események a félelmetes megtorlás kezdetéig. Elhatároztam, hogy bármekkora fájdalom, a családommal el kell válnom hazámtól és az itt lévő szeretteimtől.

 

Ausztriai Szt. Pöltenben történt 3 hetes elszállásolásunk után elszállítottak Schwyzbe, a szép, ősi város táborába, ahol 3 hetet töltöttünk.  E városban kaptam munkát, egy késgyárban, és itt sikerült letelepedni. Megindult a menekült élet. A Szabad Európa Rádiót hallgattuk, üzentünk, vártuk a jobb híreket. Szorongás közepette egy-egy verset írtam. Örömünkre, 1964-ben megszületett István fiunk. 15 évi gyári munkásság után 1971-ben megkaptam a svájci állampolgárságot. Ez nem járt, hanem ki kellett érdemelni. Példamutató családi élettel, szorgalmas, tisztességes munkával, környezet és közösséghez való alkalmazkodással. Elbírálta tettünket az állami hivatal, az egyház közösség, a Luzerni kanton, és a helyi városi bizottság. 1973-ban új munkahelyem lett egy papír és plasztik gyárban, mint szállítási felelős. Itt a német nyelv mellett megtanultam olaszul is. A munka miatt Rotrisba költöztünk.

 

A családdal együtt minden vasárnap Luzernbe mentünk katolikus misére. Itt jöttek össze a magyarok, beszélgettünk, magyar ünnepeinket tartottuk meg. Barátság teremtődött a kisbéri születésű Haász István tábori püspökkel és titkárával, Krasznai Jenővel.  Az idő múlásával szinte szervezője lettem közösségünknek. Magyar zászlónkra felírtuk: a haza szeretete bennünk él. Ezt a zászlót emeltük magasra az ünnepeken. Kedves időtöltésem volt a sportközösség erősítése és a kirándulások. Otthonunkban számtalan magyar család fordult meg, akiket honfitársi szeretettel fogadtunk. Sok szép emlék fűz Svájchoz, második hazámhoz. Az Alpok, a tiszta rendezettség, a falvak és városok összhangja, az elmúlt dolgos évek, a Schwyz-ben élő gyerekeim, unokáim.

 

65 éves koromban nyugdíjba vonultam és két évvel később úgy határoztunk drága Erzsike feleségemmel, hogy visszatérünk az óhazába, szülőhelyemre, Ozorára. A még élő barátok, ismerősök révén ismét új otthonunk lett. Segítettük a falu óvodáját, sport egyesületét.  A faluban lévő első és második világháborús emlékműnél, a március 15.-i emlékműnél és az ’56-os kopjafánál minden évben 4-4 koszorút helyezek el. 2013-ban elhunyt kedves párom. Ha tehetem, vissza - visszatérek meglátogatni gyermekeimet, egyre nehezebb szívvel és fáradtsággal. Udvaromban magyar és svájci zászló lobog, Isten áldásával.

 

Horváth István, Ozora, Hegyalja u. 45.

2017.09.20.

 

 

Horváth István: Alkonyodik

 

90.évemet én már betöltöttem, a Jóisten karjai őrködtek felettem.

Rosszban, nehézségben mindig Őt kértem és Ő meghallgatta buzgó esdeklésem.

Nincs szebb az életben lelki gazdagságnál, mennyei mannával töltött tarisznyánál.

Azért mindennapi imámban kérem én az Urat, ha eljön, hát boldogan jöjjön el az utolsó alkonyat.

Ozora,2017.06.14.

 

Magyar és svájci zászló a 90. éves születésnapi tortán

 

 

Gyűjts Trianon ellen tíz aláírást Te is!

 

 

Videó: Molnár V. József Trianonról

 

 

MVSZ Sajtószolgálat

9524/180302

 

Támogassa személyi jövedelemadójának 1%-val a Magyarok Világszövetségét!

A Magyarok Világszövetsége jogelődjének tekinti a Kossuth Lajos, Klapka György és Teleki László által 1859-ben Párizsban életre hívott Magyar Nemzeti Igazgatóságot.” (Alapszabály)

A Magyarok Világszövetségének létértelme abból fakad, hogy a magyar nemzet a XX. század két világháborúja következtében szétszakítottságban él, és a kommunista, majd a globalizációs és uniós erőtérben a magyar állam államközi egyezmények alávetettségében működik. (Alapszabály)

A 2004. december 5-i népszavazás a Magyarok Világszövetsége több, mint hét évtizedes történetének legjelentősebb nemzetstratégiai cselekedete.

A Magyarok Világszövetségének elnöke és minden tisztségviselője fizetés és tiszteletdíj nélkül végzi nemzetszolgálatát.

 

Az MVSZ Sajtószolgálat közleményei olvashatóak a www.mvsz.hu honlapon is. Hírlevelünkről való leiratkozáshoz, küldje vissza a nem kívánt közleményt sajtoszolgalat@mvsz.hu címre, és írja be tárgy-rovatába a meglévő tárgy elé ezt a szót: Leiratkozás.

 

 

 

 

Submit to FacebookSubmit to Google PlusSubmit to TwitterSubmit to LinkedIn

TRIANON98MVSZweb 200


Az MVSZ erkölcsi alapja
Az MVSZ erkölcsi alapja
europa A magyar kérdés rendezése
nem tűr halasztást

Keresünk százezer magyar embert!

Adakozók:  590
Országok:  17  
Települések: 191  
Alakítók:  72
Összesen: (2012.04.26) 8669908 Ft

Közösségek önkormányzása az egyéni és kollektív jogok érvényesítésére



Az MVSZ erkölcsi alapja

Free business joomla templates