Zajti Ferenc: MAGYAR ÉVEZREDEK

Submit to DeliciousSubmit to DiggSubmit to FacebookSubmit to Google PlusSubmit to StumbleuponSubmit to TechnoratiSubmit to TwitterSubmit to LinkedIn

Zajti Ferenc

 

MAGYAR ÉVEZREDEK

(SKYTHA-HUN-MAGYAR FAJI AZONOSSÁG)

350 illusztrációval, - és térképmellékletekkel

Budapest, 1939., 1943.

(Részletek)

 

I. A magyarság történelme és faji öntudata

1. Skytha, – hun, – avar, – turk, – magyar faji azonosság

Történelmi és faji öntudatunk alaptétele: a skytha, – hun, – avar, – turk, – magyar faji azonosság.

A skythaság magában foglalta a hun népet, – ez a magyarságot.

A skytha, – hun, – avar, – turk, – magyarfajta népek ősi lakhelye a főtelepülési szállása a mérsékelt égöv volt Kínától a Kárpát-medence, illetve a történelmi Magyarország nyugati határvonaláig.

Kr. e. 2500 körül a skythaságot a mai Magyarország területén, Kr. e. 2000.-től kezdve Indiában ismeri a történelem, amikor is ők lettek India újabb-kori kultúr-őstelepülői. Ezt megelőzőleg a tudatos hagyomány követi a skythaságot messze évezeredek szerteágazó útjain. Az indiai „Puránák” adatai szerint a skythaság ősei az indiai özönvíz előtt 35.000 évvel, a Káspi tó keleti vidékeiről kiindulva, szerteszóródtak India, Kína területére, a Tigris–Eufrates folyók közé és Közép-Amerika partvidékeire.

Kr. e. 2500-tól kezdve a kínai krónikák is ismerik a skythaság Keleten szereplő népcsoportjait s foglalkoznak is behatóan a szomszédságukban települt skytha–hun-fajta népekkel, megszerkesztve s őrizve e nép ős írott krónikáit.

A mai idők történetírói a hunok négy csoportját ismerik: a) az Atilla-féle hunokat, b) a fehér hunokat, c) a magyarokat, akiket a fehér hunokkal – és d) az indiai hunokat, akiket a fehér hunokkal, így a magyar fajtával azonosítanak.

A fehérhunok főtömege abban az időben, amikor a kaukázusi testvérhunok névadó ősüket, „Magyart” választják fejedelmül, - India 40 állama felett uralkodtak, utódul hagyva többek között India 10 milliónyi ma is jelentős szerepet vivő „rádzsput” népcsoportját. [1] )

A magyarokat a skytha, illetve hun (fehér-hun) alap-fajból eredtetik az ősi magyar krónikák is.

A skytha, - hun, - avar, - turk és magyar fajta népek egymásból kifejlődő története és kultúrtörténete a magyarság igazi őstörténete.

Magyarország területe idő és faj-település szerint is ugyanazon népnek, a magyarság fajcsoportjainak volt minden idők óta elidegeníthetetlen tulajdon birtoka.

*   *   *

A skytha-hun fajta népek történelmi szerepét a kínai krónikák, a parszi (avesztai) vallásos-irodalom, továbbá az indiai újabb történelmi és régészeti kutatások jelentősen új megvilágításba helyezték. Ezek szerint az Európában Magyarországon szerepelt skytha, - hun, - avar, - turk és mindezekkel egytestvér magyar nép csak része (mikrokozmosz!) volt annak a hatalmas népegységnek, amelynek zöme Kr. előtti 3000-től kezdődően a régi Magyarországot, Észak-Ázsiát, Turkesztánt, Iránt és Indiát különböző időben és különböző nevek alatt, mint skytha, – saka-skytha, – nagy juetsi (indo-skytha), – abar, – kusan, – kidara-hun, – kisjuetsi, továbbá az eftaliták, azaz fehér hunok, majd a kazar-hunok és Bhoja hun-fajta népe, azután Toghrul bég turk-kun népe, Mahmud Gaznavi keleti turkjai, Tamerlán fejedelem s a további indiai mongol népek skytha-fajú tömege főként Indiát (makrokozmosz!) elárasztották. Ezek a népek India néprajzában különböző nevek alatt szerepelnek, így indoskytha, hun, huna, saka, abar, rádzsput, dzsát, gudzsár és megannyi néven.

E népfajok Európában a nagy skytha-hun főtörzshöz tartoznak. Európában a nagy skytha-hun főtörzshöz tartoznak. Európában használatos nevük szerint, mint skythák, hunok, parthusok, bolgárok, avarok, kazárok, uzok, bessenyők, kunok, székelyek és magyarok népcsoportjai ismeretesek.

„A hun nemzet a nagy skytha néptörzsnek egy ága. A népvándorlás után a skytha nevezet lassanként elenyészett s helyét a hun foglalá el. Már Priscus is, Atilla idejében, felváltva említi a skytha nevet a hunnal. Így Atillát skythának, Edekont hunnak, az akazirokat hol hun, hol skytha népnek mondja. Későbbi bizánci íróknál a hun helyett a turk név használata jött szokásba.”

Ugyanígy szerepel a hun név a bizánci íróknál: Menandernél és Theophylactusnál az avarok „hunoknak”, sőt Theophanesnél és Cedrenusnál „nyugati hunoknak” neveztetnek; továbbá a bulgárok, turkok, kinok, magyarok és az uzok szintén hun néven fordulnak elő.

A X-XI. században a magyarok Ungri, Ungar, Hungar neve mellett a bizánci udvar, de maguk e kor történetírói is állandóan turk néven nevezik a magyarokat. Így Theophanes, Bölcs Leó, Constantinus, Leo Grammaticus, Cedrenus és Zanoras. Bölcs Leó művében állandóan turk néven nevezi a magyarokat. A császár követe a turkokhoz viszi ajándékát és a turkok vezéreivel” tárgyal.

„A turkok hun eredetű nemzet.” „A dunamelletti turkok ungároknak is hivattatnak.” „A turkok ungárok.” „A turkok hunféle nép.” „Pannóniában a Duna mellett is laknak turkok.” „A madsarok turk-fajú nép.” „Árpád népe, a madsar, turk nemzet.” „A turkokMadsarok” tűzimádók.” „A keleti skythák turkok.” „A Kaukázus északi oldalán lakó hunok turkok.” „Hun népek, akik turkok.” „A magyarok hazája Turkia.” „Árpád, Turkia nagy fejedelme.”

A byzánci császár által I. Géza királynak 1074-ben küldött korona felirata Turkia királyának” nevezi Géza királyt.

Szorosabban számíttatnak a hun törzsekhez: Atilla hunjai, az akatzirok, vittorok, eftaliták, vagy fehér-hunok, cidariták, kuturgurok, uturgurok, unigurok, ugurok, ultizurok, sabirok, saragurok. Ezenkívül a hunok a cimmerek, a massagéták, skythák, avarok és turkok nevezetei alatt fordulnak elő. A különböző népalakulatok azonban e főnevezetekre vezethetők vissza: kun (komán), kazár, palócz, parthus, turk, uz, sabir.

A chun, cun, choan, chaon, hun, un, unnu, hiongnu, chionita, stb. nevek a hun nép megkülönböztető névváltozásai. Ugyancsak megkülönböztető névadások az ogor, ugur, ogor(Ogana, Ugradeva), ogur (oguz, uz, ouz), un-ugur, ounnougouroi, hunuguri, ouggroi, ongri, ugri, Ungri, Hungari, - továbbá a jugur, jugri, jugra, jura, juharan, joren, jaren, juhri-, Kézainál regnum jorianorum nevek.

Zichy Jenő gróf „A magyar faj vándorlása” c. munkájában megállapítja: „...az onogur (Priscus Rhetor 457 és Agathias), ogor, ungroi, unnugarai (Theophylactus Simocatta 558), ugur (Zemarchos 568), hunuguri (Jordanis 550), turkoi, unnoi, ungroi (Georgius Monachus 842 és Leo Grammaticus), ungri (Hinckmar 862), hungari (Regino 889), ugri (Nestor 898), unogundur és unogurdur (Theophanes), turkoi és sabartoiasfaloi (Constantinus Porphyrogenitus 950) mind egy és ugyanazon népnek különböző korú és átírású neve ... Kétségtelenül áll előttünk, hogy a hunok a Kr. u. II. századtól kezdve a Kaukázus, Don és Volga között állandóan szerepelnek, hogy a hun és az avar ugyanazon nép két ágazata, hogy a hunban benn volt a magyar fajta elem. A hun és magyar közti történeti kapcsolatot tehát többé letagadni nem lehet!”

„Világos, állapítja meg helyesen Fischer Károly, hogy a kazár, bessenyő, avar, kun, palócz nemzet, mint ilyen sohasem létezett, – hanem létezett igenis egy skytha, később hun, vagy hihetően kun, ma pedig magyar gyűjtő néven nevezett vitéz nemzet, melynek amazok csak kiegészítő részei, törzsei, illetve ágai voltak.”

„A hun-magyar nemzet önálló, magából fejlődött faj. A fekete-hunok, azaz Atilla népe s a fehér-hunok, azaz Árpád magyarjai közt egyéb különbség nem volt, mint egy kis eltérés a szó kiejtésében s a ruházat színében.”

„Az ugor népek a mai nyugati finnekkel nem faj, - hanem csak nyelvrokonok, azokká lettek a hun-magyar nép közvetítésével.”

„A királyos-skythák alatt a magyar-faj hun ágazata értendő. Priszkusz Rhétor királyos skytháknak egyenesen Atilla embereit mondja.”

A neves Nagy Géza elfogadott megállapítása szerint „végkövetkezésül azt az eredményt vonhatjuk le, hogy semmi esetre sem lehet elválasztani a skythákat azon később feltűnt közép- és belsőázsiai nomádok, hunok, magyarok, kihok, turkománok, tatárok, kirgizek, mongolok családjától, kiket turánoknak ismerünk”.

I./2. Az ősi magyar múlt

A magyarok európai megtelepülésére vonatkozólag a történetírások úgy emlékeznek meg általánosságban, hogy a magyar nép a nagy népvándorlások utolsó hullámaival sodródott ezer éve a nyugati kultúrnépek szomszédságába, ősi múltjukat különben homály fedi...

A magyar nép nem a véletlen játékából sodródott mai szent helyére, de ide terelte Isten irányító keze, hogy a harcok viharában és messzi világtájak élettapasztalataiban gazdagodott nemes magyar népet arany kapunak állítsa oda a lángoló lelkű Kelet és a hűvös Nyugat mesgyéjére... Ezt a kaput Isten ereje állította oda és emberi erők ím ledönteni akarják őrálló helyéről! Kelet e kapun nem betörni akart Nyugatra, hanem a nyugati külsőséges kultúránál magasabb rendű keleti lelki kulturáltság tiszta értékeit hozta ide Nyugatra, és pedig mind a maga akarása, mind a sors kényszerítő hatalma szerint is.

A magyar nép itt, Magyarország területén azon a helyen áll őrt, ahol másfélezer esztendővel ezelőtt hun őseinek nagy fejedelme: Atilla hun király, mint „Isten ostora” osztogatott parancsokat Kelet felé Indiáig és Nyugaton a mai Franciaországig. Isten kezében nyugodott ez az ostor akkor is, amikor a keresztények iránt annyira türelmes Atilla megkíméli Párist és Rómát. Róma egyházfejedelme által a hun-utód Szent Istvánnak ezer évvel ezelőtt – megbecsülésből – ajándékozott királyi korona a legnemesebb válasz arra a világtörténeti nagyszerű tényre, amikor Atilla Róma előtt, – hogy megkímélje a szent várost, –­ a földre bocsátá le az Isten kardját.

Ha ostorként tartotta is kezében régen Atilla népét Isten, mégis csak Isten kezének a melege az, ami a hun-utód magyar nép lelkivilágán is megérzik, mikor a nemes kardforgatás örökölt készsége mellett oly igazán nagyot és nemeset képes alkotni a művészet és tudás megannyi ágában.

A magyar nép ide, Európa szélére magával hozta évezredeken át gyarapított ősi ösztönös képességeit, amelyekhez egy-kettőre megszerzi a nyugati kulturáltságot is. Emellett, mint edzett harcos, megvédi Európát, valahányszor Ázsia felől a fel nem tartóztathatónak vélt népáradatok megsemmisíteni törekedtek Európa társadalmi berendezkedését és kultúráját, biztosítva ezzel Európa nyugodt továbbfejlődését, míg maga ezer sebből vérzett.

Amikor azt látják irigyei és ellenségei, hogy erejében nem roppanthatják össze a magyart, megfosztották ősi történelmi múltjába vetett hitétől. Krónikáinak hitvallásszerű írásaiban hiába akar továbbra is hinni, - hitetőket küldtek közéjük nagy alattomban, akik hun és skytha őseiket fajuktól idegennek és vad barbárnak rajzolták előttük és végtére kezdé feladni a magyarság bennük való rajongó hitét. Már majdhogynem elfeledé a magyar Atilla ősapját is, s csak amolyan fagyos közönnyel énekli himnuszában:

Őseinket felhozád

Kárpát szent bércére,

Általad nyert szép hazát

Bendegúznak vére.

Az újabb történelmi kutatások azonban lehetővé tették, hogy a történelemben szerepelt népek és történetük valószerűbb megvilágításban kerüljenek elénk, mint ahogy az ellenség szűkszavú és elfogult kritikáiból és krónikás írásaiból azt magunk elé rajzoltuk egykor.

Ezzel kapcsolatban az eredményekről beszámoló s a közvélemény érdeklődését is híven kifejező néhány napilap egyszerű híradására utalok csupán:

Magyarországi kőkorszakbeli sír, zsugorított temetkezéssel

„Árpád sírjának keresése közben derült ki, hogy Budapest már a kőkorszakban is lakott hely és kultúrközpont volt.”,

„Óbuda és Buda már a történelem előtti időkben is kultúrhely, mindenesetre sűrűn lakott terület volt. A talált kőkorszakbeli ősemberi tűzhelyek egykorúak a bükki kultúrával és pedig a jáspis nyílhegy, kőkés, bronz és vastárgyakkal, - neolitkortól a késő vaskorig. A Tabán is kelta település helye volt.”

„Ötezer éves zsugorított őssírokat és páratlan kőkorszakbeli festett kerámiákat tártak fel Pécsváradon.”

Magyarországi áldozóüst, egyező a Kínában, Mongóliában és Szibériában talált hasonló leletekkel.

„Négyezer ötszáz éves temetőket ásott fel Móra Ferenc Deszken”

,,Az aranyhegyi őskori lelőhely a neolith- és bronzkor közötti átmeneti időből való, - őscserepekkel, kovapattintók, csont- és kőszerszámok s festett kerámiadarabokkal. A zengővárkonyi őstelep (78 sír) négy-ötezer éves zsugorított neolith­sírral szerepel; 104 darab őskori festett kerámiával, - halotti edények, talpcsöves tálak, szalagszerű motívumokkal.”

„Korai bronzkori (4000 éves) és rézkori, tehát 4500 éves sírok ezek. Pár száz évvel ennél is korábbiak a Deszkhez közeli kő-rézkorszaki sírok. Menghin prof. (Ausztria) mondja: „néhány izgató őskori problémának a nyitja magyar földben van”.

„Az őskorban a Tisza-Maros szög roppant termékeny volt halban, vadban és kövér legelőkben dús, úgy, hogy a folyóágyak által védve lakott itt az ősember. A kőkor végén volt ez, amely már átmegy a fémkultúrába, a vörös-réz korba, amelynek talán a mai magyar föld volt a kiindulási pontja. Deszken együtt van a réz és átmeneti bronzkultúra. Itt találták a legrégibb európai fém­ékszereket is.”

,,Trója felé mutatnak rokonságot a deszki réz­kor kerámiai emlékei, így a talpcsöves olyan edényekkel, amilyeneket Schliemann talált Trója legalsó rétegeiben.”

„Az erdélyi Maros folyónál viszont a bronz­kor kezdetével találkozunk.”

,,A rézkor tőlünk sugárzott le Délre, a mi réz­korszakunk a régibb, s az innen kapott csíra virágzott ki a görög-szigeti kultúrában.”

,,Tizenöt helyről ismerjük már a magyarországi ősembert”, mint a fiatalabb őskorszaki ember egykori magyarországi tartózkodásának kétségbevonhatatlan típusát, – környezete értékes lelet – tárgyaiban viszont a jégkorszak leghosszabb eljegecesedési időszaka emberének iparművészetét tárja elénk. De gazdag leletek kerültek elő a jégkorszak elmúlását kővető és a csiszolt kőkorszakba átvezető korszakból is.”

Kétezerötszáz éves skytha sírmezőt tártak fel Tápiószelén.”

Zsugorított [2] ) helyzetben fekvő csontvázak, égetett temetkezésekkel váltakozva.”

„Közeli időben, Tápiószentmártonban 1924-ben a skytha aranyszarvas került ki a homokos földből. Sajnos, hogy a gőzeke összerombolta az újabban napvilágra került leletek jórészét.”

„A pestmegyei Sáhi puszta leletei közt szerepel egy buddhista valláseszköz, a már ismeretes garnitúra, amilyen számtalan fordul elő a hun és avar sírokban. A hunok, illetve az avarok úgy látszik a buddhizmus vallás elveivel is ismerősök voltak.”

Ezer feltárt hun sír Szentes határában címen közöl egy másik napilapunk részletes beszámolót a magyarországi gazdag hun sírmezőkről…

De megannyi mű, így a Magyar Nemzeti Múzeum kiadványai, gazdag feltárásban ismerteti a magyarországi Kr. e. korai századokba nyúló (Kr. e. 1300-600) és szinte már az újabb időkbe (Kr. után 370-900) tartozó gazdag hun, avar és honfoglalás kori sírmezőket.

„Magyarok és bolgárok közös kultúremlékeit tárták fel Madarában.”

„A bolgár-törökség teljesen azonos kultúrájú nép volt a honfoglaló magyarsággal.”

„Bulgáriában is találtak Kameni-babákat”, háromfonatú hajzattal, amilyen a kun sírszobrokon látható.”

„Bulgáriában találták az első patkót. Mint a patkó, a kengyel is hun találmány volt.”

„Az őskori népvándorlás Nyugatról Keletre haladt”, hangzott Stein Aurél egyik előadásának megállapítása:

,,4-5000 évvel ezelőtt fejlett, virágzó kultúra volt pl. Háránban. (Hárán az új semitizmus kiinduló pontja volt, és pedig Ábrahámmal kezdődően, - de semmi esetre sem az ázsiai őskultúra kezdete! Z. F.) Stein Aurél vizsgálódásai megdöntik azt a közkeletű feltevést, hogy az árja népvándorlás és kultúra Keletről Nyugat felé terjedt, Észak-Indiával, mint kiinduló ponttal.”

„Az árják Nyugatról mentek Indiába.”

„Az árja kultúra bölcsője és első központja Anatóliában volt.”

Beludzsisztán és Makránban kő- és rézkorszakbeli telepek voltak találhatók, ötezer éves rom­helyekkel (60 helyen), a Kr. e. IV. évezredből származóak, s azonosak az indusmenti kultúrával, ­ de az egyiptomi, szuzai és mezopotámiai kultúrával mutatnak még hasonlóságot.”

„Az Indiában nemrég feltárt Mohendsó-daró és Harappa 5000 éves városok leletanyagában feltárt hieroglif-írás azonos az Indus völgyétől 25.000 km-re fekvő Húsvét-szigeten a (chilei partoknál) 60 évvel ezelőtt felfedezett írásjelekkel, amelyek közül 120 jel azonos az indiaival. A két nyelv és civilizáció azonos volt, állapítja meg a tényt felfedezője, Hevesi Vilmos, e témának fáradhatatlan búvára.”

„Az indiai úgynevezett munda-népek nyelvei szoros rokonságban állnak Európa és Szibéria finn-ugor, különösen pedig ugor nyelveivel, tehát a magyar nyelvvel is”, állapítja meg Hevesi Vilmos.

Egy a napokban megjelent újságcikk már arról tesz tanúbizonyságot, a kiküldött expedíció tudományos kutatásainak eredményét ismertetve, hogy az Amerika partjaira, illetve a Húsvét-szigetekre „hajdanán odaérkezett nép maradéka egy hajdanán Ázsiából jött ázsiai mongoloid fajtájú nép”.

A legújabb híradás a „Hunza-népre vonatkozó, igen érdekes, Londonból keltezett cikket közöl. A cikk írója szerint „A magyarral majdnem azonos nyelvű népet találtak Észak-Indiában. Ez a „Hunza-nép. A hunza és nagír-népek a Karakorum több ezer méter magas hatalmas hegyláncai mögé húzódtak vissza, két és félezer esztendő óta, ahol ma teljes magánosságban, mint józan földművelő és állattenyésztő nép élnek.”

Az indiai Modi prof. egy 1916-ban megjelent, „A hunok ősi történelme és indiai szereplése” c. munkájában hivatkozik a magyarokkal kapcsolatban a hunzákra. Ugyancsak nevezett professzor levelezéseinek során, egy 1923-ban kelt levelében hangsúlyozza ezt ismételten.

De van ennek már messzebbre visszanyúló előzménye is. The Journal of the Anthropological Institute, August 1877, London, - számában Hyde Clarke-nak, az Anthropologiai Intézet h. elnökének egy igen érdekes dolgozata jelent meg a következő címmel: „Magyarok és ugorok hymalájai eredete és kapcsolataik.”

A szerző bizonyos magyar és indiai szókészletek egybevetése után többek között azt mondja:

„Figyelemre méltó körülmény, hogy egy buzgó magyar, Körösi Csoma, népének eredetét a Hymalájában kutatta és erre szentelte életét. A tibeti tanulmányok ugyan nem hoztak eredményt idevonatkozólag, de ha életét kíméli, Kelet-Nepálban megtalálja azt a bizonyítékot, amit tudásával kifejtett volna. Kőrösi Csoma Sándor Dardzsilingben van eltemetve, a magyarok és ugorok igazi hazájában.

Itt a törzsek között szerepel a Magar-törzs és nagyon is lehetséges, hogy ez az igazi eredő törzse a magyarnak avagy madjarnak. Sok egymáshoz hasonló szó van a két nyelvben. Számos törzsnév származott át egyikből a másikba még a történet legelején. Megjegyzendő, bár az egyes szavak a magarban és a magyarban megvannak, - de sok szó jobban van megőrizve a magar mellett tartózkodó törzseknél, amelyeknek egyes törzsi ágai közel állóak a magyar törzshöz és rokonai azoknak a hunoknak, akik Pannónia meghódításában részt vettek és nevet adtak Hungáriának.”

,,Mr. Howorth, aki sokat foglalkozott Ázsia népeivel, a kaukáziai Khunság népéről mondja, hogy ők Hungária hunjai.”

Klaproth, a kaukázusi Lesgek, Avarok és Khunság nyelvében határozott bizonyítékokat tárt fel különösen a fejedelmek neveinek összefüggő azonosságát illetőleg.”

„Dr. Leitner, magyar tudós dardistán-i tanulmányaiban kiemeli a Hunza törzs fontosságát, amely törzs azokkal a hunokkal lehetett kapcsolatban, akiket mint Hungária megalapítóit ismerünk”

„Az én véleményem a Hungária megszállására vonatkozóan az, hogy az ugor vándorláskor a Hymalájából Ugor-Hunok nyomultak a Kaukázusba, - innen Hungáriába.”

A kutatások fejlődésére vet világot, ha ismertetjük dr. Tóth Jenő többévi indiai kutatásaival kapcsolatban felmerült idevonatkozó eredményes megállapításait, amelyeket közzé is tett és pedig a Budapesti Hírlapban és a Vasárnapi Újságban (1912-1913). A közlendő cikk fontosságára való tekintettel e kötet függelékében egész terjedelmében is bemutatom a cikket, itt most csak néhány hunza szót ismertetek:

Hunza nevek többek közt: Tas, Kelli, Tor, Mára, Aljas, Szaban, Holló, Ronó, Szekero, Abadi, Bultse, Bek, Mirák, Lassu, Sója, Birgósi, Darvas, Sebos, Kazir, Dudasein, Szaparo, Balcsa, Szakar, Sango, Zamiro, Bakk, Batt, Bóti. Egyes kásztok nevei a hunzáknál: Bat, Dar, Vai, Baga, Rono, Jászkun [3] , Lakai, Battas, Kappas, Sárfi, Sófi, Látfi, Vadi, Szaidi. Hunza falu nevek: Tsók, Lós, Hunlós, Tsorban, Budaless, Kaluts, Tolti, Kagán, Darvas, Samar, Palas, Aptsai, Irsád-pir, Dankut, Sekvár, Baldás, Bagrót, stb.

A gömörvidéki népet India határvidékéről érkezett népnek tartják. Egyes gömöri járások anyakönyvéből kiírva, ott a következő gömöri család­nevek szerepelnek,

Hindulák                      Czamba

Kótai                             Csánk

Tokár                            Bagi

Tenki                             Bóta

Matuz                            Bari

Sagul                             Barják

Magmatyo                   Gilják

Mager                            Gállai

Berente                         Ballang

Szabari                          Maricsán

Matuscsák                   Számpor

Csegöldi                       Babrudák

Ragó                              Géta

Gangoli                        Sidai

Bodoló                          Babula stb.

Nem értjük a nevek jelentését, úgy miként az indiaiét sem, de az összefüggés kétségtelen, ­ Indiában viszont minden egyes szó értelmezett jelentésű. De mert ennek a fejezetnek nem a nyelvészeti studium a tárgya, elégedjünk meg, ha a messze múltra utaló történelmi összefüggés lehetőségeit a nyelvhagyomány tényei is alátámasztják, sőt igazolják.

Visszatérve a magyar-hon területére, összefoglalásul Nagy Géza maradandó értékű cikkére hivatkozunk, aki a magyar föld ősidőbeni lakottságára és műveltségére vonatkozólag a következő fontos egybeállítást szerkesztette:

Miféle és hány nép lakta e vidéket az ősidők messzeeső századai és ezredei alatt, nem tudjuk, még a bronzkori népség felől is homályban vagyunk s legföllebb annyit kockáztathatunk meg, hogy legalább is háromféle elemből állt: az őslakosságból, melynek megtelepedése még a kőkorba nyúlik vissza és kulturális tekintetben, meg talán ethnikailag is összefüggött a trójai I város népével, hihetőleg a pelazg­etruszk népséggel; egy keletről bevándorolt elemből, mely alighanem ázsiai árja (mitanni, méd, perzsa) és turán keverék volt s babiloni-elamita hatás alatt kifejlett bronzkultúrát hozhatott magával: végül a baltvidéki szőke rasszal kapcsolatban levő s északnyugat felől behatoló, a bronzkultúrának még kezdetleges fokán álló árjákból.”

„Ezek a vándorlások a Kr. e. XIV-XII. század körül történhettek, amikor a „tenger széléről való északi népek”, mint a dardok (dardan), moszuk (mysiai), javanok (ion), akaivasok (achai), sakalsák (siculus), sardok vagy sairdanak (sardin), II. Ramses (Kr. e. 1347-1281.) 5-ik évében, Merenptah (Kr. e. 1280-1260.) alatt és III. Ramses 8-ik évében (Kr. e. 1232.) Egyiptomot is háborgatják: amikor elpusztult a görögök életében annyira nevezetes trójai VI. város, a Kr. e. XIII. században, vagy Eratosthenes számítása szerint Kr. e. 1183-ban; amikor a görögök, phrygek, illyrek és italicusok benyomultak a Balkánra, Hellasba, Kis-Ázsiába és Itáliába; s amikor a dórok a Kr.e. XII. század dereka táján véget vetettek a mykenaei kultúrának. Ez időtájban nyomulhatott Magyarország területére az a két nép-elem, melyet a történelem hajnalán is itt találunk. Kelet felé az ázsiai árjasággal közelebbi rokonságban levő thrák, közte szkítha-masssagéta-féle turánokkal, kik Kr. e. 1500 körül kezdtek nagyobb hatalomra szert tenni, Herodotos szerint Dárius szkítha hadjárata előtt ezer esztendővel alapítván első királyuk, Targitaos a csakhamar háromfelé oszlott szkítha államot (Herod. IV. 7.); míg északnyugatról a lett és graeco-ital csoport közelebbi rokonsága, az illyr elem terjeszkedett, behatolva a Balkán nyugati részébe és Itáliába is.”

„Mindez azonban ma még csak hozzávetés. Biztosabb történeti és ethnikai ismereteink csak abból az időből kezdődnek, amikor a keleti szkíthák, vagyis az úgynevezett szkolotok Kr. e. 700 körül megindult mozgalmainak hullámai Közép­Ázsiából a mai Dél-Oroszországon át egész Magyarországig hatoltak s feltűnnek nálunk a szkítha jellegű legrégibb vastárgyak; majd a Kr. e. IV. század felé a kelták ún. szkordiszkok, araviszkok, tauriszkok, boiok hódításaival elterjed nálunk is a La Téne névvel nevezett vaskori kultúra.”

Anélkül, hogy a finn-ugor területek felé irányuló rokoni kapcsolatokat és együttérzésünket legkevésbé is szűkíteni akarnánk, csupán megállapítani óhajtjuk mi is ama tényt, mely szerint a ugor-finn, – közelebbről a votják, vogul (5000 lélek) és osztják hatás a magyarban kevésbé faji, mint inkább csak nyelvterületen mutatkozó hatás, miután a hunfajta népek kb. 400 éven át éltek eme népek, illetve néptöredékeik területén, avagy határain, amit igazol a primitív szókészlet is, mely a magyarság ősi nyelvterületén olyan új szókészletként jelentkezik, mely az „eltanult” nyelveket jellemzi különösképpen és egyben azt is igazolja, hogy a magyar nyelv nem a finn-ugorság keretéből alakult a mai magyar nyelvvé.

A nemrég felfedezett, a „Halotti-beszéd”-nél korábbra tehető ősi magyar vers (Mária-sirató) egy két hangzóváltozástól eltekintve, – szókészletében, mondatszerkezetében egyező a mai magyar nyelvvel. A vers néhány sora:

 

„Szemem könnyel árad,

Én jonhom buval fárad

Világ világa,

Virág virága,

Keserüen kinzatol,

Vasszegekkel veretöl,

Óh nékem, én fiam…”

 

„Kegyeljetek fiamnak,

Ne legyen kegyelm magamnak, ­

Avagy halál kinjával,

Anyját édes (ézes) fiával

Egyetemben öljétek.”

 

Úgyhogy ez az ősi magyar nyelv az Árpádok alatt, de sőt már a honfoglalás idején is a mai magvarral ugyanegy nyelv volt.

Vegyük figyelembe azt a kevés időt, amikor a finn-vogul, stb. szomszédságba települt hun­fajta magyar-őselem ebből a szomszédságból, illetve ennek hatásából kibontakozik. Ha finn­féle törzsnek vennők a magyarság alaptömegét, amennyiben egységes nyelvanyaga csak későn jut módosító hatásokhoz, így a kazár nyelvterületről hozzájuk csatlakozott rokon kabar nép részéről, ­ igazán nagyon kevés ideje maradt e népnek ahhoz, hogy a feltételezett magyar (finn) alap nyelv a honfoglalás idején már egy olyan módosulást tüntethessen fel, amilyet pl. a vogullal és osztjákkal szemben az ismertetett „Mária-siralom” íratása idején mutatott a megállapodott kiejtéssel és szókészlettel rendelkező ekkori ősi magyar nyelv.

A finn-ugor területről a magyarba átszivárgott szócsoport mellett kb. kétszer annyi az ó-török nyelvből magyarázható szókészlet,

„A magyar nyelvben rejlik a legrégibb emlék, mely az összes ural-altáji nyelvterületen reánk maradt, s a magyar kultúrszók valódi analogiái nem a nyugati, hanem a keleti törökségben találhatók. A török-magyar szókincsnek csaknem kétharmad részét csupán a Csagatáj, Ujgur és Altáji segélyével lehet etymologice fejtegetnünk és megértenünk”, írja Vámbéry.

Fiók Károly, a szanszkrit nyelv professzora, „Árják és ugorok érintkezése” című munkájában viszont a déli-ugor nyelv hatását hangsúlyozza: ,,1. A kozár (kozár-kabar-magyar) nyelv szintén a déli ugor nyelvághoz tartozott, sőt 2. tény, hogy az indoskytha korban még magyarok és kozárok egy és ugyanazon néptörzs kötelékében együtt éltek. Én mind a két tételt jól megfontolva, nyugodtan teszem magamévá és hiszem, hogy ezt sem philologiai, sem historiai úton megdönteni többé nem lehet.”

„Megállapítható az érintkezés ideje is, hogy t. i. az a Rigvéda szereztetését tehát a Kr. e. 2000 évet megelőzte; csak így érthető meg, hogy ugor kifejezések jönnek elő már az árják legrégibb védai dalaiban; csak így érthető meg, hogy a hozzánk átjött kifejezések (víz, tűz, ház, név, tehén stb.) úgy meghonosodtak nyelvünkben, mintha eredetiek volnának. Sőt könnyű megállapítani az őshaza helyét is, ahol ez az érintkezés megtörtént. A Rigvédáról írt dolgozatomban részletesen kimutattam, hogy az ugor-árja őshaza helyének, mely a Jaxartes két partján terült el, megállapításához legbiztosabb adatokat az Avesta (Vendidad. I. Fargard.) nyújtja; mindjárt utána jön az ugoroknak ott máig élő emléke (a Káspi-tó és Jaxartes folyók félreismerhetetlen ugor neveiben); harmadsorban jönnek a Rigvéda bizonyító adatai. Ezek mind azt tanítják, hogy ez volt azon hely, honnan délnek vándoroltak a hindu-, később nyugatnak a persa árják; észak felé sokkal későbben az ugorok, kik ugyan észak gyéren lakott fenyéreinek, legalább egy részében, azelőtt is urai lehettek. A délnek húzódó hindukkal együtt ment nagy ellenségüknek, az ugoroknak roppant tömege is, éppen úgy, mint a magyarok bejövetelénél velők, részben utánok, jött az őket szorító bessenyő raj. Ez ugorok azután, midőn az árják az Industól keletre húzódtak, megtelepedtek Kabul vidékén és a Pendsáb folyamközein. Egész északnyugati India úgy tekinthető; mint ugorok telepedő helye. Hogy az ős ugornyelv meddig maradt e tájon fent, arról, ha nem lehetetlen is, de nagyon nehéz ítélni; kivált azért, mert az indo­skytha hódítás éppen ezen tájat érte a ker. időszámítás körüli évszázadokban. Már pedig az indo­skythák, kiknek utódai a jätok, bírják ma is a Pendsábot, amint ezt a Pendsáb történetírói Col, Tod, Elphinstone, Cunningham A. és a többiek egyhangúlag állítják, éppen azon nyelveket vitték szerintem oda vissza és tartották fent, bizonyosan sok változással, mai napig, melyek azelőtt is az ős bevándorlók ajkán éltek ősidők óta. Maga a jat (vedában Yätu, Yadu) név, e népfajok máig viselt neve az ugorok nevének (jaht-népek) prákritos alakja, mely az indoskytha érmeken görög és arrian transsciptióban egyaránt előjön.”

„Így azután, e kétszeres telepedés miatt, talált soha nem fog sikerülni megállapítani, hogy a Pendsáb mai lakóinak nyelvében még meglevő ugor elemekből mit kell az ős, mit az indoskytha telepedés számlájára írni.”

„Annyi azonban bizonyos, hogy a védai dalnokok az északnyugati vidékek lakóit acräddha, avrata, avridha, ayajna (hitetlen, istentelen, szentségtelen, nem áldozó) és több ilyen címekkel illetik, mi bizonyít legalább annyit, hogy ezek a népek nem léptek be hamar az árjákat elkülönítő hitélet körébe. Maga Alex. Cunningham, ki az északnyugati indiai tartományok történetével legtöbbet foglalkozott, így osztályozza az ottani nép fajokat: 1. Early Turanians (ezek azon ugorok, kiknek felfogásom szerint - a Rigvéda őrzi emlékét). 2. Arjas, or Brahmanical Hindus. 3. Later Turanians, or Indoscythians, - (Archcological Survey of India II. vol. Simla, 1871.). E beosztásnak, mely pusztán physiognomiai alapon meg a Pendsáb lakóínak szóhagyományán alapszik, helyessége meglepő, ha elgondoljuk, hogy az író Cunningham­nak sem az ugorok védai szerepléséről, s nyomairól, sem az indoskytha érmeken levő, eddig megfejthetetlen szavak ugor voltáról semmi tudomása nem volt.”

„Ezeket így tudva, érthetjük csak meg azon tüneményt, hogy vagy húsz népnév a Rigvédában tiszta ugor jelleget visel és pedig hívebb transcriptióban, mint amilyenben találtuk későbbi klasszikus íróknál ugyanazon neveket.”

Közel időben (1932) Hevesi Vilmos „Finn­ugor vonatkozások Indiában: című munkájában foglalkozik behatóan ennek a rokonságnak a hangsúlyozásával és igazolásával.

Kérdezhetnők, hogy Kőrősi Csoma Sándornak volt-e vajon idevonatkozóan határozottan körvonalazott véleménye?

Kőrösi Csoma Sándor életírója, Dr. Duka Tivadar szerint „históriai és nyelvészeti problémák magyar szempontból való tanulmányozása végett” indult el ázsiai nagy útjára.

„Nemzetünk eredetének és régibb történeteinek felkeresése és kifejtése végett indultam volt ki hazámból - írja Kőrösi Csoma Sándor egy 1832. április 30-án Kalkuttában kelt, latin nyelven báró Neumann Fülöp, londoni követségi titkárhoz írt levelében, majd:

„Érzem, hogy milyen keveset tehetek a magyarok hazájának felkutatása és meghatározása kőrül, mivel nem nyílik előttem út az Imauson túli Scythiába.”

„Kétségtelenül chinai Tatárországnak beljebb eső részei azok a helyek, – hol a magyar nemzetnek bölcsőjét keresnünk kell.”

„Az én ázsiai utazásom célja: felkeresni a magyarok legelső lakhelyeit, összegyűjteni viselt dolgaiknak történeti emlékeit és megfigyelni azt az analógiát, amely több keleti nyelv és a mi anyanyelvünk között van.”

„Indulok a mi Elejiink legrégibb hazájába, nagy és kis Bukáriába.”

„Nagy gyönyörűséggel tapasztaltam, hogy nyelvünknek igen nagy hasonlósága (analogia ingens) van a török, mongol, tibeti, sanskrit, vagy indiai nyelvekkel.”

„Ha majd a magyar tudósok bővebb ismereteket szereznek a sanskrit irodalomról, csodálkozni fognak, hogy ez a régi nyelv mily nagy rokonságban van az anyanyelvünkkel.”

„A sanskrit és tibeti segítségével több anyagot gyűjthetek össze a magyarok régiségeinek megvilágosításához.”

Kőrösi Csoma Sándor híres Tibeti Szótára bevezető soraiban azt mondja: „Nekem, mint magyarnak a szanszkrit nyelv és irodalom tanulmányozása különösen nagyjelentőségű volt, mert büszkén állapíthatom meg, hogy a szanszkrit semmiféle más nyelvvel nem mutatott oly rokon vonatkozásokat, mint a magyarral. A szanszkrit nyelv és irodalom több más indiai nyelvjárással egyetemben egész sereg tanulmányozási alapot nyújt a magyar nép eredetére, az ősi népszokásokra és a magyar nyelvre is. Amennyire különböznek minden más keleteurópai nép nyelvétől, annyira kimutatható a magyar nyelvvel való rokonsága. Csak néhány példát sorolok fel a rokon vonatkozásokra: a magyar nyelv nem használ prepozíciókat, hanem az eredeti szógyökből, segédszavak nélkül, egyszerű ragok hozzátételével alkotja a cselekvő, szenvedő, óhajtó, feltételes módokat és formálja a szó különböző jelentését ugyanolyan módon, mint a szanszkrit nyelv. És ugyanilyen módon hiányzik mindkét nyelvből a „bírni” segédige, ami a nyugateurópai nyelvek lényegét alkotja. Ez természetesen, mint jó magyar hazafit és mint nyelvészt is rendkívül érdekelt, de ebben a munkámban nem tehettem tanulmány tárgyává.”

Duka Tivadar közlése szerint (Bp. Szemle, 1864) Kőrősi Csoma Sándor a tibeti nyelv után a szanszkrit nyelvet is alaposan elsajátítván, remélte, hogy ha Lhassába eljutand, a könyvtárak tárva fognak előtte állani, melyekből a hunoknak ősi históriáját megtudandja. „Kőrösi Csoma előtt, - úgymond Campbell - ez volt a tudománynak véghatára, valamint ez volt az a vezércsillag is, mely őt gondolatai és fáradalmának fáradhatatlan útain 24 éven át vezette.”

Körösi Csomának Duka Tivadar által kiadott életrajza függelékében, mint Csoma eredeti gyűjtését közli azt a kb. 250 indiai szanszkrit-hindi szót, amelyet a magyarral egyeztethetőnek tartott. Kőrösi Csoma e szavakhoz függesztett jegyzeteiben olvassuk a következő, általa kiemelt, Indiában szereplő, magyarral egyező családneveket, mint: Bala, Buda, Bodala, Barta, Bátya, Bod, Bede, Binde, Vajna, Beder, Vida, Bardócz, Bihar, Hari, Csorja, Sánta, Buja, Székely szavakat.

Szójegyzete végére, amint Duka közli: „Csoma a következő fontos jegyzetet tette ide:

„Az anyagot adtam, a módszerrel rendelkeztek, – s ha úgy tetszik, keressétek a dicsőséget! [4]

Ezen az alapon indulva el, Munkácsy Bernát magyar akadémiai tag kb. 400 szóról mutatja ki, hogy legközelebbi területről az iráni (kaukázusi) és indiai (hindi, szanszkrit) és ó-iráni (avesztai és pehlevi) nyelvterületről egyeztethetők legjobban, – igazolva Mátyás Flórián kezdeményezését és dr. Pongrácz Sándor idevonatkozó kutatásait, ­ s kifejtve Hunter „India és a Hymalája-vidék nem árja nyelvei” című 1868-ban közzétett értékes művében a magyarral egybevetett kb. 188 fogalomnak megfelelő szóegyeztetését.

A húsz nyelven dolgozó néhai Szentkatolnai Bálint Gábor egyetemi professzor a mongol, kabard, tamil nyelvtanok szerkesztője, indiai tanulmányútja eredményeként jelentette meg Dravida­Tamil-Magyar egyeztető nyelvtanát és szótárát, hozzásegítve egy kővel a majdan csak meginduló, hatalmasnak ígérkező Keleti Collegium megalapozásához.

A fáradtságot nem ismerő dr. Tóth Jenő hatévi indiai tanulmányideje alatt kb. 1300 indiai szót gyűjtött Indiában (műve birtokomban nemes lelkű kiadóra vár), amelyek a magyar nyelv törzsi, családi, földrajzi, lelki-élmény és tárgyi vonatkozású szókészletével mutatnak szoros kapcsolatot. Dr. Tóth Jenő összeállított ebből a szógyűjtésből két kisebb csoportot, bemutatva egyrészt az indiai ugornak a magyar nyelvben szereplő északi vogul­osztják-féle ugorral, – a másik csoportban az indiai törökös (skytha-hun) elem bizonyos számú szókészletének a magyaréval való közeli egyezését.

„…A hymalájabeli és indiai ugorok tehát épp úgy, mint az északi ugorok, számtalan apró törzsre oszlanak, de összevéve, számuk 100 milliót tesz ki. Ők képezik tehát a törzs-ugorságot és nem az a kevés számú vogul, osztják, stb., sem a többé­kevésbé indo-germán hatás alá került finnek és lappok.”

„Tudósok által megállapított tény, hogy ha a testrészek nevei, valamint a számsor két népnél egyező, úgy azok rokonsága több mint valószínű.”

„Ámde, ezenkívül a szókincs nagy része, grammatikai egyezések, ethnographiai és anthropologiai adatok egészítik ki e reánk nézve oly fontos rokonságot, amelynek horderejét vitatni felesleges.”

„Az itt felemlített szavak W. W. Hunter és Hodgson szótárából, továbbá Budenz J. művében valók.”

„Az északi ugorok és a közép ugorok közti rokonságot első sorban a következő adatokkal bizonyíthatom:”

 

I. Testrészek nevei:

 

Magyar nyelven:

 

Északi ugor nyelveken:

 

Indiai közép és déli ugor nyelveken:

 

fej

 

lapp

 

paije

 

szunvár

 

pija

 

fog

 

osztják

 

pank

 

ábori-miri

 

ipang

 

haj

 

votják

 

szi

 

manyak

 

czi

 

kéz

 

vogul

 

kat, kät

 

kocs

 

háth, kutt

 

láb

 

cseremisz

 

jol

 

tablungnága

 

jahlan

 

száj

 

finn

 

szu

 

szunvár

 

szo

 

bőr

 

osztják

 

szag

 

tablungnágá

 

szoh

 

szív

 

osztják

 

szem

 

tibeti

 

szem

 

szőr

 

vogul

 

pun

 

horpa

 

szpu

 

test

 

cseremisz

 

mongír

 

ao-nágá

 

mang

 

vér

 

votják

 

vir

 

mrú

 

vi, stb.

 

 

    

II Számnevek:

 

Magyar nyelven:

 

Északi ugor nyelveken:

 

Indiai közép és déli ugor nyelveken:

 

egy

 

osztják

 

it, i, ja

 

gyámi

 

i, iku

 

egy

 

lapp

 

akta, okta

 

kiránti

 

ektai

 

egy

 

cseremisz

 

ikta

 

váling

 

akta

 

egy

 

finn

 

jksi

 

pákja

 

jek

 

egy

 

vogul

 

ekve

 

kuszvár

 

ek

 

kettő

 

osztják

 

kat

 

lepcsa

 

kat

 

három

 

vogul

 

korom

 

kuri

 

akor

 

négy

 

finn

 

nila

 

tamil

 

nalú

 

öt

 

finn

 

vüsi

 

gyámi

 

 

hat

 

cseremisz

 

kut

 

gyárung

 

kutok

 

hét

 

vogul

 

szál

 

kocs

 

szát

 

nyolc

 

osztják

 

nül

 

muni puri

 

ni-pái

 

kilenc

 

finn

 

ühdekszen

 

sopka

 

ieszo

 

tíz

 

zürjén

 

dasz

 

pákja

 

dasz, stb.

 

 

III. Családi fogalmak:

 

Magyar nyelven:

 

Északi ugor nyelveken:

 

Indiai közép és déli ugor nyelveken:

 

anya

 

votják

 

anaj

 

malabár

 

annei

 

anya

 

vogul

 

anga

 

kol

 

enga

 

ipa

 

vogul

 

up

 

vaju

 

upa, stb.

 

 

 

IV. Egyéb fogalmak:

 

Magyar nyelven:

 

Északi ugor nyelveken:

 

Indiai közép és déli ugor nyelveken:

 

fa

 

lapp

 

muora

 

badaga

 

mora

 

falu

 

észt

 

küla

 

munípuri

 

khul

 

folyó

 

zürjén

 

ju

 

kháling

 

jo

 

ház

 

cseremisz

 

kuda

 

sontáli

 

kudia

 

holló

 

osztják

 

khulakh

 

szerpa

 

kalak

 

meny

 

mordvin

 

menil

 

jerukula

 

menu

 

levél

 

mordvin

 

lopa

 

csingtángya

 

laphová

 

 

vogul

 

csah

 

magar

 

csa

 

szarv

 

finn

 

szarve

 

rodon

 

szarva

 

szó

 

finn

 

szana

 

csin

 

aszan

 

tehén

 

zürjén

 

mősz

 

pahri

 

moszá

 

toll

 

mordvin

 

tolga

 

naikude

 

tolka

 

viz

 

zürjén

 

va

 

rodong

 

va

 

kemény

 

mordvin

 

kemä

 

angáminágá

 

kemethi

 

kicsiny

 

vogul

 

man(g)

 

annámi

 

man(g)

 

meleg

 

vogul

 

ren

 

ahom

 

ran

 

enni

 

mordvin

 

szeve

 

szerpa

 

sze

 

jönni

 

votják

 

va

 

kámi

 

va

 

lenni

 

cseremisz

 

li

 

ao-nágá

 

li

 

nyelni

 

zürjén

 

nil

 

dhimál

 

nili

 

tudni

 

finn

 

tiete

 

báhingya

 

teuti

 

menni

 

osztják

 

men

 

laosz

 

men

 

meghalni

 

finn

 

kuole

 

tamil

 

kollu

 

ülni

 

osztják

 

umsz

 

tabl.-nágá

 

umcsi

 

messze

 

lapp

 

mecse

 

rodong

 

misze

 

ez

 

lapp

 

ta

 

thocsu

 

ta

 

ki

 

finn

 

ke

 

kuszvár

 

ke

 

mi, micsoda

 

cseremisz

 

ma

 

bodó

 

ma

 

hol

 

zürjén

 

kön

 

nágá

 

kong

 

itt

 

votják

 

tatin

 

nevár

 

thating

 

szaladni

 

lapp

 

varre

 

malajálma

 

varu

 

fonni

 

mordvin

 

pona

 

báhingya

 

pánna

 

savanyú

 

osztják

 

summim

 

áhom

 

szum

 

pici

 

votják

 

picsi

 

rodong

 

picshe

 

tűz

 

osztják

 

tút

 

tuluva

 

tu

 

keserű

 

cseremisz

 

kacsa

 

magar

 

khácso

 

fehér

 

lapp

 

pejok

 

tocsu

 

pjok

 

kutya

 

votják

 

kucsa

 

bráhui

 

kucsak

 

szép

 

lapp

 

csabba

 

manipuri

 

aphudsaba, stb.

 

 

  

„A szóegyezésen kívül grammatikai és más, az összehasonlító nyelvészet körébe vágó adatok várnak a lelkes magyar kutatóra, akinek munkáját nagyban elő fogja segíteni az angol tudósok által megírt, ide tartozó könyvek hosszú sora.”

„Végeredményben mindez Körösi Csoma Sándornak ad igazat, akit csak újabban is ábrándozónak neveztek, s akinek egész életét úgy tekintették, mint a hazaszeretet forró érzésének áldozatát. Mi meg vagyunk győződve, hogy az ő sírja még Mekkája lesz a jobban értesült magyaroknak, a fehér-hunok késő unokáinak ...” (Dr. Tóth Jenő gyűjtése)

„Történelmileg szerepelt nemzetség-, törzs- és vezérneveink hasonmását feltalálhatjuk Indiában is. Megvan pl. az avara, hun, bulgar, kabarcsa, tugár, alán, kun, kumán, magar, meger, madsar, mazar, donth elnevezés. A magyar hét törzsnév ilyen összetétellel s formában fordul elő:

Nek-bakta,   Zarmat,               Jenu,

Magar,           Tarian,                Kari,

Kurti-koti,   Jeno,                     Kazi.

Kurtuola,

 

Őstörténelmi nevű vezéreink közül megtaláljuk ott:

Atilla,             Tárkán,                               Koppan.

Buda,             Reva,                     Vathur.

Csaba,           Bultsu,                                 Sarolta,

Bela,               Saltan.                  Vatai,

Ugoke,           Takson,               Bojta,

Zoard,           Borsu,                  Kulpahar,

Kunt,              Keve,                     Tomai,

Lehe,               Tar,                       Kaducsa.

Balamgar,    Ete,                        Zemira.

Saned,            Salga,                    (Szemere)

Kádár,           Vágó,

 

nevűeket. A 108 nemzetség közül pl. ott van:

Kalan,            Bám,                     Bori,

Aga,                Magócs,               Bár,

Aba,                Acsa,

stb. nemzetségnév.

 

A mythológiai gyökerekre vezetendők vissza a következő nevek:

Guta-oli        Mano,

Tindur,          Sárkán.

Régi méltóságneveket jeleznek:

Bán,                                Kádár,                  Golási,

Karki,             Julai,                     Gila,

Csákán,        Kaga,

 

Régi beolvadt törzsneveinkkel azonosak az észak indiai hunzáknál előforduló: jászkun, rono, jász osztályok. A Bhát, Lon, Dar törzsnevek. A hunzákon kívül előfordul a balóc, sángó, kun, faludi és tahó törzs és nevezet.

A hunzáknál otthonosak a következő férfi­nevek:

 

Holló,            Tas,                       Bultse,

Soya,              Tor,                       Bóti,

Darvas,         Mirák,                  Szahan,

Szakár,           Szekoro.              Dalosa,

Zamiro,         Birgósi,                Abadi,

 

Vagy a következő falunevek:

Tsorban,       Tolti,

Aptsai,           Hun-lós.

Irsa,

 

Folyónevek:

Botoga,         Sayók,                  Baltit.

Hegynevek.

Tsok,              Derentsi,             Madsarnáth.

 

Ős-szereplésű családneveink is megvannak:

Szicsuán,       Vai,                       Gillany,

Andrási,        Almási,                Karoli,

Csáki,             Telek,                    Barkót

Cziráki,         Szapári,               Zemira, stb.

 

Tipikusan magyar családnevek:

Aka,                Badini,                 Náda,

Ari,                 Basai,                   Nestra,

Baki,               Cakó,                    Ragála,

Bardó,           Csicsó,                 Réti,

Bátori,           Csák,                    Shipek,

Bokora,         Daruvári,            Soós,

Bató,              Damó,                  Szágoni,

Buthi,             Danki,                  Sandour,

Babar,            Garai,                   Sohána,

Bali,                                Galsi,                    Seréndi,

Bihari,           Gál,                       Sebok,

Bakai,             Gida,                    Tar,

Bakó,              Hajni,                   Tihi,

Barta,             Hoitsi                   Timárne,

Bánó,             Jákó,                     Torba,

Bodna,           Kada,                    Tolth,

Benda,           Kolthe,                 Tóthválkó,

Barna,            Kandra,                               Varga,

Baróti,           Karádi,                Vasadi

Bodor,           Kuti,                     Váradi,

Bár,                                Mádi, Makai,     Várdai, stb.

 

Ma is létező helység-, hegy- és vízneveik:

Ajnás,            Gács,                    Tiharah,

Arvulás,        Hunvár,                              Várked,

Almátsipeta,               Hargitacsur,      Ráhó,

Budapur,      Kóka,                    Surán,

Borsod,         Kupasi,                                Murandbas,

Barana,         Káta,                     Mohi,

Bicski,            Kunvár,                               Maklári,

Balota,           Sidó,                     Mándi,

Egra,              Szalavár,             Nárai,

Torna.

 

A Nemzeti Újság 1939. július 25-én megjelent száma közli igazolásunkra a következő sorokat:

„Elkészült az Atlantis első pontos térképe!”

Cuba szigetéről érkezik az a hír, hogy három otthonából kegyetlenül kiüldözött szerzetes, név szerint: P. Szervilius Capo, P. Thomes Irén és P. Gomez – mindhárman ismert tudósok -sokévi fáradhatatlan kutatás eredményeként kétségtelenül megállapították, hogy Atlantis, a legendás világrész, melyet annak idején túléltsége miatt vagy talán egyéb okokból is halálra ítélt a világ fölött rendelkező isteni Kéz, valóban volt és létezett.

Ma is igazolt tény, – és ezt Capoék is aláírják, hogy a Földközi-tenger mellékén lakó népek, valamint az amerikai indiánusok nyelvében nagyon sok az azonos szó. A régi görög és az amazonmelléki virrapo-indiánusok nyelve között igen feltűnő a hasonlatosság. A görög történelem mítoszai az amerikai inkák hagyományában is előfordulnak. Mindezt csak azzal lehet magyarázni, hogy Atlantis egykor hidat alkotott az afrikai és délamerikai szárazföldek között. Megdöbbentő például a hasonlóság a sakkarai piramis egyiptomi romjainak és a mexikói teckalli-templomok külseje és építészeti módja közt.

A mexikói szerzetesek azonban sok más-egyebet is kikutattak. Szerintük, ha összehasonlítjuk a Tigris és Eufrát völgyei őslakosságának naptárát az egyiptomiakéval, arra a megállapításra döbbenünk, hogy a kettő teljesen egyezik! A két naptár egyformán a Krisztus előtti 11542-ik esztendővel veszi kezdetét. Gomez ezzel kapcsolatban a perui tihuanakui templom papjainak asztronomiai utalásaiból kiszámította, hogy ezt a templomot Kr. e. 11.600-ban építették. Ezt az évszámot megelőző évtizedekben valami igen nagy dolognak kellett történnie, mert a talált följegyzések szerint a templom egy hatalmas katasztrófából menekültek hálájából épült. Valószínű tehát, hogy ezekben az évtizedekben pusztult el Atlantis, a megmaradottak hálából, új időszámítást kezdtek és ösztönszerűen templomokat emeltek annak tiszteletére, akinek földöntúli erejében hittek.”

Tehát, amit könyvünk bevezető soraiban, az indiai puránák alapján már kinyomtattunk, egy nyomába érkezett híradás szóról-szóra igazolta is már.

 

 

Hegynevek:

Jákó-hegy,    Mátra,                  Lapos,

Bik,                 Bakal,                   Bokoras.

 

Folyók:

Habokha,     Sayók,                  Maros,

Herna,          Sil,                        stb.

 

Roppant jellemző rádzsput törzsneveket találunk pl.:

Jeno,               Kari,                     Kasi

 

A hunzáknál érdekesen hangzanak a következő nevek a méltóságok jelzésére:

Kardár,         Járfa,                     Barró.

 

Találunk földmíves osztályokat ilyen névvel:

Dekán,           Kappás,               Komó.

 

A bahóri maharadzsákat pál-oknak hívják (fejedelmeknek), ezek névsorában ott van:

Than pál,      Bogh pál,            Sidás pál,

Sóds pál        Adsay pál,

 

A Rima völgyén, a szécsuáni völgyön befelé, Indiában ott vannak a következő nevek, Gomba, Geku, Simongi, Dibon, beljebb a Tiszta-völgye, a Duna-völgye és a Kas-törzs által hívott hegység a mangashang (a Hymalaya).

Végre különös figyelmünket hívja fel az is, hogy az „Etnográfiá-ban Nagy Géza által kimutatott ősi leánynevek javarésze él még Észak-Indiában. Ilyenek:

Csilla,           Biri,                      Csala,

Piró,              Csobilla,            Keli,

Rézi,               Bosa,                   Rozila, stb.

 

Ezek a megdöbbentően nagyszámú ősmagyar nevek megérdemlik a jogos érdeklődést, figyelmet.” (Dr. Tóth Jenő gyűjtése.)

 

Mindezeket jól megfontolva, nincs jogunk többé elhárítani magunktól ennek a területnek a feltárását csak azért, mert a kutatóra a könnyebben áttekinthető finn-ugor terület feltárásánál sokkalta súlyosabb feladatokat ró. Megfontolt komolysággal ismételgessük Kőrösi Csoma Sándor súlyos értelmű mondását: Az anyagot adtam, a módszerrel rendelkeztek, – s ha úgy tetszik, keressétek a dicsőséget! [5]



[1] . Az Encyclopaedia Britannica (1929. XII. p. 187.) a rádzsputokkal kapcsolatban a következőket állapítja meg:

„A hun hódítás Indiában a fehér-hunok központi hatalmának a törökök által az Oxusnál történt elbuktatásával omlott össze (Kr. u. 565). Az ephthalita (fehér-hun) hódítás új és állandó elemmel növelte az indiai népességet. A központi hatalom bukása után a szétszóródott hun települők, miként annyian ő előttük, gyorsan hinduizálódtak és ők lettek valószínűleg a leghíresebb rádzsput törzsek néhányának őse.”

[2] . Abban a helyzetben temették, ahogy született. (Zajti)

 

[3] . A The lmperial Gazetteer of India (Hunter), 1885. Hunza címszavánál azt olvassuk: The castle is the tribal one of Yeshkun.

 

[4] . „Materiam dedi formm habetis, quaerite gloriam si placet!”

 

[5] . Tíz év előtti indiai tanulmányutam idején (1928-1929) a magyarság nagy jóakarói, a hajdani tűztisztelő parszik maradékai, jelenleg India pénzfejedelmei megajánlták (indiai lapokban is publikálva (The Indian Daily Mail, Dec, 19. 1928 stb.)) hozzásegítéssel egy Collegium Hungaricum létesítését Bombayban, amire vonatkozólag konzuli jegyzőkönyvet is hoztam magammal Indiából, de az illetékes minisztérium az indiai Collegium Hungaricumra vonatkozó előterjesztést „nem tudta magáévá tenni, mert ennek a gondolatnak ez idő szerint nálunk nincsenek meg a szükséges előfeltételei,” A vonatkozó jegyzőkönyv-másolat – amelyet, mint jegyző Gombócz Zoltán professzor jegyzett - (l929. XI. 4.) a következő indokolást adja: „E terv meg valósításának a mi részünkről minden tudományos előfeltétele hiányzik. Magyarország az egyetlen művelt ország, amelynek egyik egyetemén sincs indogermán tanszék, illetőleg az egyetlen, ami van, évek óta nincs betöltve, s ahol ennélfogva az ind és iráni hovatovább kihalásra vannak ítélve. Ilyen körülmények között egy bombayi Collegium felállítása tartalomnélküli ködös utópia. Mindenesetre kívánatos volna, hogy időnként, egy-egy módszeresen képzett indogermanista eljuthasson Indiába; két évvel ezelőtt M. Tippert (a calcuttai nagy-könyvtár igazgatója) itt időzése alkalmával egy, Berzeviczy Albert elnöklete alatt összegyűlt értekezlet javaslatba is hozta X.X. szegedi egyetemi magántanárt, a kiváló szanszkritológust, de a szép terv, amelyet angol részről is melegen pártfogoltak, fedezet hiányában meghiúsult.

  

e-max.it: your social media marketing partner
Free business joomla templates